Interjú #3 - Riri Nord

Sziasztok!

Ebben az interjúnkban a legjobb fantasy kategória nyertese, a Tükörkép című blog csodálatos írónője, Riri Nord válaszolt pár kérdésünkre. És ezzel egy időben szeretnénk neki újra gratulálni a versenyben elért első helyezésért. 

A kritikákkal és a hátramaradt eredményhirdetésekkel, pedig igyekszünk sietni, köszönjük a türelmet és megértést. 

1. Miért döntöttél úgy, hogy bloggerina leszel, csupán időtöltés, hobbi gyanánt, vagy más okok miatt kezdtél el blogolni?
 Még 2010. nyarán nyitottam meg az első blogomat. Akkoriban leginkább fórumozással ütöttem el a neten töltött időmet, ezekben a közösségekben pedig több embernek volt amolyan naplós blogja, és mivel megtetszett az ötlete, hamarosan nekem is lett. Aztán ahogy a blogger világ egyre tágabb lett, én is elkezdtem felpakolgatni a történeteimet, bár ehhez azért pár évnek el kellett telnie.

2. Hogyan találod ki a történeteid, vannak olyan filmek, könyvek, vagy bármi, ami hatással van rád, miközben írsz, ha van, akkor bizonyos elemeket beépítesz, felhasználsz a sztoriban, vagy nem hagyod, hogy befolyásoljanak?
 Általában egy-egy kép vagy zene hangulata adja meg a kezdőlökést az alapötlethez, de biztos vagyok benne, hogy akaratlanul minden benyomás, átélt emlék hozzátesz egy kicsit a dologhoz. Vannak olyan, érzelmileg az életemet nagyban befolyásoló dolgok, amiket valamilyen úton-módon mindig belecsempészek a történetekbe, de a többi meg csak jön magától.

3. A történetben szereplő mitológiai, természetfeletti lények és a fantasy világa alapból vonz, vagy csupán a blog miatt mélyedtél jobban bele?
 Nagyon szeretem a fantasy műfajt, ehhez nagyban hozzásegített Angie Sage - Szeptimusz c. könyvsorozata. Annyi mindent ki lehet hozni ebből a témából, a sokfélesége hamar magába szippantott. Ugyanakkor szerintem nagyon nehéz jól megírni egyet, számomra legalábbis sokkal nagyobb kihívást jelent, mint a többi történetem. 

4. Te mit gondolsz a történetedről, elégedett vagy vele, vagy így visszanézve vannak olyan részek, amiket már máshogy írnál?
 Az esetek legnagyobb részében nem vagyok elégedett azzal, ami kikerül a kezeim közül - a maximalizmusom miatt kicsit túl sokszor agyalok azon, hogy mit és hogyan lehetne még jobbá tenni, de legtöbbször végül elfogadom az eredeti verziót. A Tükörkép esetében sincs ez másként, még így az elején járva is vannak részek, amiket átjavítanék, összevonnék, kivennék, illetve pár napja az egyik karakter is át lett nevezve.

5.  Láttam, hogy több blogot is vezetsz, melyik áll legközelebb a szívedhez, melyikről érzed azt, hogy nagyon különleges a számodra, a kedvenced?
 Kedvencem konkrétan nincs, mindegyiket egyformán szeretem, noha mind teljesen más. Azt mondanám inkább, hogy mindig arra vagyok a legjobban rápörögve, ahhoz jön a legtöbb ihlet, amelyikhez éppen friss fejezetet írtam. Egy-egy új rész publikálása után szinte képtelenség számomra átállni egy másik történetre, mert még mindig az előzőn agyalok.

6. Sokat gondolkozol a fejezeteken, vagy így teljesen spontán, érzésből írod őket?
  Minden történetnél szeretem már előre tisztázni, felvázolni a főbb pontokat, hogyan jutok el A-ból B-be és így tovább, és mire belefognék a tényleges írásba, már lesz egy többé-kevésbé változatlanul maradó vázlatom fejezetekre bontva. De azokon belül általában spontán írok, csak az a lényeg, hogy a kulcsmozzanatok benne legyenek. 

7. Bár eléggé bugyuta kérdés figyelembe véve a designt, de szereted a Trónok Harcát, ki a kedvenc szereplőd, a blog design-ja miatt Daenerys-re tippelek, de ha nem Ő, akkor ki az, aki a legjobban megfogott a sorozatban?
 Jól gondolod, nagyon szeretem a Trónok Harcát, az egyik kedvenc sorozatom. Bár Dany karakterét is kedvelem - csak szegényt mintha kezdené utolérni a Targaryenek őrülete -, az abszolút favoritjaim Tyrion és Kisujj. Lenyűgöző stratégiai érzéke és beszélőkéje van mindkettejüknek, élmény az ő jeleneteiket nézni. Kisujjban azt imádom különösen, hogy milyen lenyűgözően kavarja a szálakat úgy, hogy közben ő maga mindig mindenből jól jön ki. Zseniális!

8. Mik a terveid a történettel, happy end lesz, vagy inkább egy sötétebb, drámaibb módon fejeznéd be?
 Azt mondanám, hogy keserédes lesz a befejezés - lesznek élők, lesznek holtak is. Mivel a történet egy háború köré épül, nem lehet abszolút happy enddel befejezni, nem igaz?



Az interjút készítette:

Bloom

Eredményhirdetés #5-Legjobb fantasy

Mindenekelőtt szeretnénk elnézést kérni a hosszas várakozásért, minden tőlünk telhetőt megteszünk az események felgyorsítása érdekében, de ezt úgy kell tennünk, hogy ez ne menjen a minőség rovására.
Szíves megértéseteket és türelmeteket köszönjük.

A Legjobb Fantasy kategória eredményei:

Emléklap minden kedves résztvevő számára:

A helyezettek a következők:

Történet: Maia lánya - Argen kardja

Nyeremény: Kritika egy meglepetés szerkesztőtől

Történet: A béke kulcsai - Bűvös vizeken

Nyeremény: Kritika egy választott szerkesztőtől, hirdetjük a blogját

Kérünk, kommentben add meg a szerkesztő nevét, akitől a kritikát kéred!

Történet: Tükörkép

Nyeremény: Kritika mindhárom szerkesztőtől, interjú, hirdetjük a blogját

Gratulálunk minden résztvevőnek!

Az elkészült kritikákról minden nyertest értesítünk. 

Nagyon köszönjük a részvételt és mindenkinek szeretnénk további sikeres blogolást kívánni.

IC lányok

Interjú #2 - Skyler Wilson

Sziasztok!

Soron következő interjúnkban Skyler Wilson, a Don't speak című blog nagyszerű írónője válaszol néhány kérdésre, aki blogversenyünkön Legjobb krimi/horror történet kategóriában a kiemelkedő első helyezést szerezte meg. Ezúton is gratulálunk Skyler-nek!

A kritikákkal, illetve a még hátralévő eredményhirdetésekkel igyekszünk sietni! Köszönjük a türelmet!

1. Mióta blogolsz? Ez az első publikált történeted?

Rengetegszer feltették már nekem ezt a kérdést, én azonban soha nem tudok kellő pontosságú válasszal szolgálni, hiszen több éve már annak, hogy történetírásra vetemedtem, ez azonban még egészen kezdeti stádium volt, mondhatni egy éretlen tizenkét éves lány szárnypróbálgatásai. Bátran állíthatnám, hogy igen, körülbelül hét éve blogolok, azonban hosszú szünetek voltak egy-egy történetem között. Bár 2008 nyarán kezdtem el hobbiszinten történeteket publikálni, mégis csupán két-három éve találtam meg az „író hangom” és  azóta ténykedek a krimi műfaj határain belül. A második kérdésre visszatérve, nem ez az első publikált történetem, de ez a legforrottabb és a leghosszabb életű!

2. Miért pont ezt a műfajt (krimi/horror) választottad?

Mindig is jobban kedveltem az akciódúsabb regényeket, filmeket, míg a romantikusabb szálon futó társaik nem bilincseltek le kellőképpen, nem hoztak túlságosan lázba. Soha nem kedveltem a lassú cselekményszálon futó írásokat, ezért alkotok ebben a műfajban, hiszen itt teljes mértékben kiélhetem a fantáziámat, korlátok nélkül és olyan karakterek bőrébe bújhatok, akikkel nem mindennap találkozik az ember a nyílt utcán.

3. Megvolt már a fejedben az alapkoncepció, a cselekmény, vagy spontán írod a részeket?

Az alapkoncepció már a kezdetekben összeállt a fejemben, az első fejezettől egészen az ominózus záró részig, azonban a cselekmények nagy részén csupán a fejezet megírása előtti napokban fantáziálgatok, de olyan is előfordul, hogy a fejezet közben „száll meg az ihlet”, de olykor kisebb, a fejemben megfogant jelentekből áll össze egy-egy fejezet. Összességében a történet főbb állomásai végig meg vannak tervezve, a cselekmények azonban spontán születnek, esetleg mérlegelés után, hogy az adott karakternek a jelleméből kiindulva hogyan kell reagálnia egy-egy szituációban.

4. Van olyan szereplőd, akit esetleg magadról/ismerősödről mintáztál, vagy mindenki teljes egészében kitalált karakter?

A karaktereim egytől-egyig nagyon közel állnak hozzám, mindegyik jelleme különböző, tehát az olvasók bátran eldönthetik, kit kedvelnek és melyik az a szereplő, aki kevésbé áll közel a szívükhöz. Valójában a női karaktereket, mint például Evelyn, Katherine vagy Jenna olyan személyiségjegyekkel ruháztam fel, amiknek egy minimális része bennem is felfedezhető, de általában teljesen elkülönítem a regényben lévő világot a valóságtól, így karaktereket sem mintázok élő, húsvér személyekről. A férfi szereplők pedig javarészt az ideált testesítik meg, nem csupán a sajátomat, valamennyi férfiideált, úgymint rosszfiú, „Humor Harold”, számítógépzseni, sikeres üzletember, vagy akár maffiafőnök. Széles repertoárban gondolkodom! J

5. Mennyire tartod nehéznek a bűnügyi részeket logikusan felépíteni? Mi alapján gondolod ki ezeket? Vagy a spontaneitás híve vagy?

A krimi tipikusan azokhoz a műfajokhoz tartozik, amelyeknél fontos a kidolgozottság és az átláthatóság, hogy a cselekmények logikusan legyenek felépítve, legyen eleje és vége a történetnek és minden miértre választ kapjanak az olvasók. Ez pedig tervezést igényel, de a kigondolásuk egyáltalán nem okoz gondot, hiszen könnyű belecseppeni egy „rossz” világba, mert úgy érzem, kicsit mindenki szeret, ha csak ilyen formában is, de ellátogatni a „pokolba”. A spontaneitás is előfordul némelyik fejezetnél, de ez esetben a további cselekményekre is hatással lesznek a történtek. Összességében a fejemben élő kép a történetről minden új hozzá adott ötlettel változik és teljesedik ki. Visszatérve a kérdéshez: nem tartom különösebben nehéznek, inkább fontosnak, de mindenképpen alapos átgondolást igényel.

6. Mi ad ihletet az íráshoz, konkrétan ehhez a sztorihoz?

A leginkább Vavyan Fable magyar írónő könyvei a legnagyobb inspirációforrásaim, illetve a történethez Nevada méltán híres városa, Las Vegas és az íráshoz Lana Del Rey énekesnő számai nyújtják a legnagyobb segítséget. Nem utolsó sorban az olvasóim is sokat segítenek a támogatásukkal!J

7. A fogalmazásmódod különösen megkapó, és a helyesírásod is kifogástalan. Mi a titkod?

Köszönöm szépen! A gyakorlás! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy bár az írást nem lehet tanulni, de rengeteg munkával sokat lehet javítani a szókincsen, sőt a helyesíráson is, bár ehhez nagy segítséget nyújtanak a szövegszerkesztő programok, vagy az internet, de aki egy kicsit is odafigyel nyelvtan órákon, az is tanulhat. A vesszőknél pedig a hangsúly a fontos, sokszor fel szoktam olvasni hangosan egy-egy összetettebb mondatot, hogy hová hiányozna egy vessző. Emellett a jó fogalmazásmódhoz elengedhetetlen az olvasottság. Ha több szerzőt könyvét forgatjuk, nemcsak Szürke ötven árnyalatát és hasonló írásokat lapozgatunk, akkor könnyebben önthetjük szavakba a gondolatainkat.

8. Szeretnél a későbbiekben írással foglalkozni, vagy ez csak hobbi?

Valójában büszke vagyok arra, hogy valamihez van egy kis érzékem és szeretném, ha olyan emberek is megismerkedhetnének az írásaimmal, akik nem mozognak a Blogspot berkein belül, de mégis kedvelik az ilyesfajta regényeket, szóval igen, a közeljövőben szeretném megjelentetni a műveimet, de nem gondolok úgy erre, mint egy szakmára.

Nagyon szépen köszönöm az előkelő helyezést, illetve az interjút, egy élmény volt válaszolni a kérdésekre! J

Az interjút készítette:

Vivienn J.

Interjú #1 - Naomi L.Price

Az alábbiakban egy interjút olvashattok Naomi L. Price-tól, aki a Summer Notes c. blogjával első helyezést ért el blogversenyünk Legjobb romantikus történet kategóriájában. Ezúton is gratulálunk Naominak!

(További nyereménye, a kritika mindhárom szerzővel, még nem készült el, de biztosíthatok mindenkit arról, hogy mindhárman igyekszünk az eddig ki nem hirdetett kategóriákban dűlőre jutni. Mi sem örülünk, hogy elhúzódik a dolog.) 

1. Mióta blogolsz? Ez volt az első történeted, amelyet publikáltál?

Körülbelül két és fél éve kezdtem el blogolni és nem ez az első történet, amit publikáltam. Már Facebook oldalakon is írogattam, de ha csak a blogvilágban való tevékenységemet nézzük, akkor is számtalan – befejezetlen – sztori fűződik a nevemhez. A Summer Notes abban számít elsőnek, hogy ez az a történet, amit be is fejeztem.

2. Régóta megvolt már a fejedben az alapkoncepció, vagy általában spontán módon szoktad írni a történetet, tehát előre nem tudtad, mi legyen a vége?

Egyáltalán nem volt meg, mindössze annyit tudtam, hogy egy könnyed, humoros, barátság extrákkal típusú történetet szeretnék írni. Ehhez válogattam össze a különféle történéseket, a lezárás pedig az utolsó sorokig kérdéses volt a fejemben, mert nem akartam romantikus befejezést, de ahogy telt az idő, az én álláspontom is változott.

3. Sok közös van benned és a főszereplőd jellemvonásaiban?

Igen, bőven van. Igazából részben magamról, részben pedig arról a lányról mintáztam Szöszit, aki lenni szeretnék. Szerintem fontos adni magunkból a főszereplőbe, hiszen így lesz emberi a karaktere.

4. A többi karaktert ismerőseidről mintáztad, vagy teljesen önálló "személyiségek"?

Hát Halim létező személyről lett mintázva, a többiek pedig kitalációk. Egy-két vonást kölcsönöztem ismerőstől, de egyébként ők inkább saját ötletek alapján épültek fel.

5. Dolgoztál korábban pl. nyári munka keretében idegenforgalmi területen, hogy ennyire közel áll hozzád a téma?

Nem, soha nem dolgoztam még. A nyári munka csak egy jó lehetőség volt arra, hogy Törökország legyen a helyszín, de angolok legyenek a karakterek. Semmi személyes vonatkozása nincsen.

6. Hogyan jött az ötlet, hogy a történetedet blogbejegyzések formájában írd meg?

Szerettem volna közvetlen hangulatban írni, és erre az tűnt a legjobb megoldásnak, hogy a főszereplő közvetlenül az olvasókhoz szól. Gondolkodtam még naplós formán is, de azt túl sablonosnak éreztem, így esett végül a választásom a blogbejegyzésre. Eléggé féltem a reakcióktól ezzel kapcsolatban, de jól sült el a dolog hála istennek. :)

7. Szeretnél a későbbiekben írással foglalkozni, vagy ez csak hobbi számodra?

Szívesen foglalkoznék vele, de nem fogok. Sokkal korlátoltabb ember vagyok annál, hogy elmenjek egy esetleges újságírói pályára, mert úgy érzem, ott nehezebb érvényesülni, mint adott esetben egy pénzügyi szakon. Utóbbin fogok tanulni, az írás pedig marad majd hobbiként, aztán talán egyszer felveszem a kapcsolatot egy kiadóval és talán lesz komolyabb folytatása.

8. Tervezel egy második évadot, folytatást a befejezett történetednek?

Nem tervezek. Mármint vannak ötleteim, de nem fogom megírni, mert úgy érzem ez így lett kerek. Sokat gondolkoztam egy fiú szemszögön, azon is, hogy talán nem lesz a történet végén három éves ugrás, de végül így írtam meg, és nem szeretnék változtatni rajta.

Interjút készítette:

Stella Zimafeyeva

Az a bizonyos pohár, avagy infók a blogversenyről

Sziasztok!

Először is szeretnénk mélységesen elnézést kérni mindenkitől, amiért ilyen lassan halad a zsűrizés!
Még három kategória várja a sorsát (fantasy, nem sztáros ff, sztáros ff - ebben a sorrendben), az első esetén már csak a harmadik és második hely közt folyik a vita, szóval az a kategória hamarosan érkezik.

AZONBAN! Eljön az a pillanat, amikor nekünk is elegünk lesz. 57(!!!) blogot kell (ez egész blogverseny során) elolvasnunk, elemeznünk, majd döntenünk, hogy melyik érdemel helyezést, melyik jobb a másiknál. Ez nem könnyű feladat és alapos munkát igényel. Mindemellett nyáron minden szerkesztőnek rengeteg dolga akadt, amiből az iskola kezdetével csak még több lett.
Mind a három szerkesztőnek ez a végzős éve a gimnáziumban, vagyis egyszerre szakadt nyakunkba a szalagavató, a nyelvvizsgák, kisérettségik, érettségi tömkelege. Még csak az első teljes héten vagyunk túl, ám mindenkinél áll a bál. Szívből reméljük, hogy megértitek, hogy most kisebb dolgunk is nagyobb annál, hogy egész nap a gép előtt üljünk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy el fogjuk hanyagolni, csupán TÜRELMET kérünk. Mindenre sor kerül idővel, csak ki kell várni.

A legtöbben figyelembe veszitek a kérésünket, miszerint időre van szükségünk, elvégre nem vagyunk robotok. Azonban amikor félreérthetetlenül bunkó/sürgető/szemrehányó kérdéseket/jelzéseket kapunk a versennyel kapcsolatban, elmegy a kedvünk az egésztől. Megkértünk Bennetek szépen, kulturáltan, hogy legyetek türelemmel. Egy idő után mindenkinek elege lesz a folyamatos elégedetlenségekből, amikről nem mi tehetünk. Nem a mi hibánk, hogy a napirendünk ennyire zűrös, vagy hogy egy fárasztó nap után inkább alvással töltjük az értékes időt, és nem pedig a képernyő előtt. Azt hiszem, ezért senki sem hibáztathat minket. Aki már átment ezen, biztosan megérti, ahogy azok is, akik hasonló cipőben járnak, akik pedig még csak úton vannak a hagymás keksz(érettségi) felé, remélhetőleg el tudják képzelni mennyi időt és energiát vesz ez a tanév igénybe.

Bennem személy szerint már az is felmerült, hogy még egy számon kérő üzenet, és az a maradék három kategória elveszik az éterben, azaz: ha Ti nem veszitek figyelembe a mi kéréseinket, akkor mi sem fogjuk a Tieiteket. Ez ilyen egyszerű. Ennek ellenére erre egyelőre nem kerül sor. De ami késik, nem múlik, szóval csak legyetek türelmesek, megértőek ennyi az egész.

Szóval, összességében: Továbbra is szíves türelmeteket kérjük, igyekszünk megtenni minden tőlünk telhetőt az ügy érdekében!

Ezer csók és ölelés,

Vivienn J.

Üdvözlet és aktuális hírek

Kedves Infinity Critics-olvasók!
Ebben a bejegyzésben pár információról szeretnénk tájékoztatni Benneteket.

A következőkben én, vagyis Stella Zimafeyeva veszem át Fran Fisher kritikáit, rendeléseit. Korábban is tevékenykedtem kritika- és blogíróként egyaránt, egy másik blogger név alatt, így úgy érzem, van tapasztalatom a kritikaírásban. Remélem, nem okozom csalódást Nektek. :)
Amint láthatjátok, URL-címünk is változott, mostantól a http://infinitycritics.blogspot.hu/  címen érhettek el bennünket.

Emellett szeretném továbbra is mindhármunk nevében szíves türelmeteket kérni, ami a blogverseny eredményhirdetését illeti. Az eddig ki nem hirdetett kategóriák még zsűrizés alatt állnak, hamarosan közzétesszük a Fantasy és a Nem sztáros fanfiction kategóriák eredményét.
Az ígért interjúkkal, kritikákkal folyamatosan foglalkozunk.

Szép őszi hétvégét kíván Nektek:

Stella Zimafeyeva

A fiatalok és a könyvek, avagy a kötelező olvasmányok átka

Sziasztok!

Így az iskolakezdés előtt itt egy cikk, ami az én gondolataimat, személyes véleményemet tartalmazza a kötelező olvasmányokról.

Nektek mi a véleményetek? Volt olyan iskolai olvasmány, ami megfogott? Melyiket utáltátok a legjobban?

~*~

Így az iskolakezdés előtt közvetlenül, végre valahára sikerült rávennem magam, hogy belekezdjek az idei kötelező olvasmányunkba –Kosztolányi Dezső: Édes Anna –,mely sajnálatos módon érettségi tétel is egyben. Személy szerint nyáron minimum 10 könyvet elolvastam (kettő kivételével 500+ oldalasak) két-három nap alatt, ám ezzel sehogy sem boldogulok. Felmerült bennem a kérdés: Miért? Miért kell minden gyereknek ilyen régi, manapság már korántsem aktuális témákat feszegető, régiesebb hangvételű, zavaros firkálmányokat olvasniuk? Ugyanazok a könyvek, melyeket a szüleink, de talán a nagyszüleink is viszolyogva olvastak végig, hogy később beszámoljanak róla a magyartanárnak. Az ember azt hinné, azóta sokkal jobb művek is születtek, amikről talán még szívesen is beszélnénk. De nem, a magyar oktatási rendszer marad a régi, begyepesedett szokásoknál. És hogy mit érnek el ezzel? Csupán annyit, hogy a fiatalok jelentős része megutálja a könyveket, az olvasást.

Véleményem szerint a kötelező olvasmányok ilyen szintű összeválogatása megfosztja a gyerekeket az olvasás élményétől. Elrettenti őket ettől a varázslatos élménytől, amikor a szavak életre kelnek, amikor egyek a könyvek szereplői közül, amikor egy másik világba csöppennek. Merthogy valóban ez történik. Maga a tény, hogy ezen művek elolvasása, önálló feldolgozása kötelező, ellenszenvet ébreszt mindenkiben. Ehhez csupán hozzáadódik, hogy az adott regény/novella borzalmasan rossz, fantáziátlan, kusza, értelmetlen. Egy-egy ilyen után a legtöbbeknek eszébe sem jut, hogy önszántából könyvért nyúljon.

Nagyon sokáig én is ilyen voltam, majd talán az általános iskola befejeztével, amikor végre nem kellet semmi hasonlóval bajlódnom, elérkezett az áttörés. Azóta nem bírok meglenni könyvek nélkül, s biztosra veszem, ezzel az egész blogger közösség hasonlóképpen van. De mi a helyzet a többiekkel? Mi van azokkal, akiket ez a borzalmas rendszer megfosztott az élvezettől? Akik el sem tudják képzelni, hogy lehet élvezni egy-egy történetet, akik mutánsnak gondolják azokat, akik egy nap alatt képesek elolvasni 500 oldalt, akik szerint bolondok vagyunk, amiért nem a neten lógunk egész nap vagy épp a legújabb, legmenőbb sorozatot nézzük, mert helyette egy könyvet szorongatunk egész nap a kezünkben.

Változás kell. Kell, de nem történik meg, és megkérdőjelezem, hogy valaha is meg fog. A közoktatás nem fog egyhamar megváltozni, holott ez lenne mindenkinek az érdeke. Nem lesz olyan, hogy egy általunk választott könyvről kelljen beszámolni, hogy azt elemezzük a régi, unalmas művek helyett, amik Ctrl+C Ctrl+V fent vannak az interneten. Kicsit olyan, mintha az egésznek az lenne a célja, hogy a gyerekek soha ne szeressék meg az olvasást. Bár ez a rendszer is az összeomlás széle felé sodródik –mindent le lehet szedni a netről, kicsit átfogalmazzák és meg van oldva; elolvasás helyett megnézik a filmadaptációt; csupán a rövidített verziót olvassák el-, mégsem szándékoznak tenni ellene. Ez már a 21. század, igazán ideje lenne egy kis vérfrissítésre. Be kellene látni, hogy „a világirodalom/magyar irodalom legjelentősebb és legjobb művei” csupán akkor voltak azok. Azóta sok-sok év, évtized, akár évszázad is eltelt, ami azzal járt, hogy születtek sokkalta jobb művek is, melyek nagyobb áttörést értek el a befogadók körében. Be kéne látni, hogy az egyes történelmi/erkölcsi témákat feszegető régi művek ma már elavultak, nevetségesek, senkit sem érdekelnek, hiszen ott vannak a történelemkönyvek, esetleg új, izgalmasabb feldolgozásban találkozhatunk a témával. Be kéne látni, hogy száz gyerekből maximum öten olvassák el ezeket a förtelmeket, és mégis, a maradék kilencvenöt is ugyanúgy sikerrel lefelel belőle. Be kéne látni, hogy a mai diákokat ezek nem érdeklik. Be kéne látni, hogy ami volt, elmúlt, hogy egy új korszak vette kezdetét, egy új generáció ül az iskolapadban, akiket már nem kötnek le ezekkel. Be kéne látni, hogy akik szeretnek olvasni, inkább elolvasnak tíz érdekes hatszáz oldalas könyvet és mindről írnak egy húszoldalas elemzést, csak azt az egy darab száz oldalas kötelező olvasmányt ne kelljen végigszenvedniük. Be kellene látni, csakhogy nem látják be.

Nem látják be, mert akik ott fent csücsülnek a székben és döntenek mindezekről, nem érdekeltek a változásban, a változtatásban, egyszerűen nem érdekli őket. Talán a bosszúvágy hajtja őket, amolyan „Ha én végigszenvedtem, ti is végig fogjátok, muhahaha” stílusban. Talán egyszerűen magasról szarnak az egészre. Talán szimplán lusták egy új tanmenetet kidolgozni, elvégre ez rengeteg változtatással jár. Inkább tovább terhelik szerencsétleneket az öt órás testneveléssel járó plusz órákkal, a közmunkatörvénnyel, ahol vannak, akik tényleg megdolgoznak érte, és vannak, akik bemennek, aláíratják, ezzel le is tesznek róla. Ezek által is csak kevesebb idejük van arra, amit szeretnek, mint például a szeretett könyveik.

Változás kell, ez nem pusztán egy vélemény, hanem tény, amit rengetegen alátámasztanak. De vajon bekövetkezik valaha? És ha igen, mikor?     

Vivienn J.