Interjú #2 - Skyler Wilson

Sziasztok!

Soron következő interjúnkban Skyler Wilson, a Don't speak című blog nagyszerű írónője válaszol néhány kérdésre, aki blogversenyünkön Legjobb krimi/horror történet kategóriában a kiemelkedő első helyezést szerezte meg. Ezúton is gratulálunk Skyler-nek!

A kritikákkal, illetve a még hátralévő eredményhirdetésekkel igyekszünk sietni! Köszönjük a türelmet!

1. Mióta blogolsz? Ez az első publikált történeted?

Rengetegszer feltették már nekem ezt a kérdést, én azonban soha nem tudok kellő pontosságú válasszal szolgálni, hiszen több éve már annak, hogy történetírásra vetemedtem, ez azonban még egészen kezdeti stádium volt, mondhatni egy éretlen tizenkét éves lány szárnypróbálgatásai. Bátran állíthatnám, hogy igen, körülbelül hét éve blogolok, azonban hosszú szünetek voltak egy-egy történetem között. Bár 2008 nyarán kezdtem el hobbiszinten történeteket publikálni, mégis csupán két-három éve találtam meg az „író hangom” és  azóta ténykedek a krimi műfaj határain belül. A második kérdésre visszatérve, nem ez az első publikált történetem, de ez a legforrottabb és a leghosszabb életű!

2. Miért pont ezt a műfajt (krimi/horror) választottad?

Mindig is jobban kedveltem az akciódúsabb regényeket, filmeket, míg a romantikusabb szálon futó társaik nem bilincseltek le kellőképpen, nem hoztak túlságosan lázba. Soha nem kedveltem a lassú cselekményszálon futó írásokat, ezért alkotok ebben a műfajban, hiszen itt teljes mértékben kiélhetem a fantáziámat, korlátok nélkül és olyan karakterek bőrébe bújhatok, akikkel nem mindennap találkozik az ember a nyílt utcán.

3. Megvolt már a fejedben az alapkoncepció, a cselekmény, vagy spontán írod a részeket?

Az alapkoncepció már a kezdetekben összeállt a fejemben, az első fejezettől egészen az ominózus záró részig, azonban a cselekmények nagy részén csupán a fejezet megírása előtti napokban fantáziálgatok, de olyan is előfordul, hogy a fejezet közben „száll meg az ihlet”, de olykor kisebb, a fejemben megfogant jelentekből áll össze egy-egy fejezet. Összességében a történet főbb állomásai végig meg vannak tervezve, a cselekmények azonban spontán születnek, esetleg mérlegelés után, hogy az adott karakternek a jelleméből kiindulva hogyan kell reagálnia egy-egy szituációban.

4. Van olyan szereplőd, akit esetleg magadról/ismerősödről mintáztál, vagy mindenki teljes egészében kitalált karakter?

A karaktereim egytől-egyig nagyon közel állnak hozzám, mindegyik jelleme különböző, tehát az olvasók bátran eldönthetik, kit kedvelnek és melyik az a szereplő, aki kevésbé áll közel a szívükhöz. Valójában a női karaktereket, mint például Evelyn, Katherine vagy Jenna olyan személyiségjegyekkel ruháztam fel, amiknek egy minimális része bennem is felfedezhető, de általában teljesen elkülönítem a regényben lévő világot a valóságtól, így karaktereket sem mintázok élő, húsvér személyekről. A férfi szereplők pedig javarészt az ideált testesítik meg, nem csupán a sajátomat, valamennyi férfiideált, úgymint rosszfiú, „Humor Harold”, számítógépzseni, sikeres üzletember, vagy akár maffiafőnök. Széles repertoárban gondolkodom! J

5. Mennyire tartod nehéznek a bűnügyi részeket logikusan felépíteni? Mi alapján gondolod ki ezeket? Vagy a spontaneitás híve vagy?

A krimi tipikusan azokhoz a műfajokhoz tartozik, amelyeknél fontos a kidolgozottság és az átláthatóság, hogy a cselekmények logikusan legyenek felépítve, legyen eleje és vége a történetnek és minden miértre választ kapjanak az olvasók. Ez pedig tervezést igényel, de a kigondolásuk egyáltalán nem okoz gondot, hiszen könnyű belecseppeni egy „rossz” világba, mert úgy érzem, kicsit mindenki szeret, ha csak ilyen formában is, de ellátogatni a „pokolba”. A spontaneitás is előfordul némelyik fejezetnél, de ez esetben a további cselekményekre is hatással lesznek a történtek. Összességében a fejemben élő kép a történetről minden új hozzá adott ötlettel változik és teljesedik ki. Visszatérve a kérdéshez: nem tartom különösebben nehéznek, inkább fontosnak, de mindenképpen alapos átgondolást igényel.

6. Mi ad ihletet az íráshoz, konkrétan ehhez a sztorihoz?

A leginkább Vavyan Fable magyar írónő könyvei a legnagyobb inspirációforrásaim, illetve a történethez Nevada méltán híres városa, Las Vegas és az íráshoz Lana Del Rey énekesnő számai nyújtják a legnagyobb segítséget. Nem utolsó sorban az olvasóim is sokat segítenek a támogatásukkal!J

7. A fogalmazásmódod különösen megkapó, és a helyesírásod is kifogástalan. Mi a titkod?

Köszönöm szépen! A gyakorlás! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy bár az írást nem lehet tanulni, de rengeteg munkával sokat lehet javítani a szókincsen, sőt a helyesíráson is, bár ehhez nagy segítséget nyújtanak a szövegszerkesztő programok, vagy az internet, de aki egy kicsit is odafigyel nyelvtan órákon, az is tanulhat. A vesszőknél pedig a hangsúly a fontos, sokszor fel szoktam olvasni hangosan egy-egy összetettebb mondatot, hogy hová hiányozna egy vessző. Emellett a jó fogalmazásmódhoz elengedhetetlen az olvasottság. Ha több szerzőt könyvét forgatjuk, nemcsak Szürke ötven árnyalatát és hasonló írásokat lapozgatunk, akkor könnyebben önthetjük szavakba a gondolatainkat.

8. Szeretnél a későbbiekben írással foglalkozni, vagy ez csak hobbi?

Valójában büszke vagyok arra, hogy valamihez van egy kis érzékem és szeretném, ha olyan emberek is megismerkedhetnének az írásaimmal, akik nem mozognak a Blogspot berkein belül, de mégis kedvelik az ilyesfajta regényeket, szóval igen, a közeljövőben szeretném megjelentetni a műveimet, de nem gondolok úgy erre, mint egy szakmára.

Nagyon szépen köszönöm az előkelő helyezést, illetve az interjút, egy élmény volt válaszolni a kérdésekre! J

Az interjút készítette:

Vivienn J.