Design: Az összhatás nem rossz, de én talán a sablont(bejegyzések háttere) szürkére venném, nem fehérre, de ha neked tetszik, maradhat. A fejléc szép, a szöveg is jól látszik, olvasható, jó a betűtípus. A modulok rendben vannak, egyedül az oldalakat raknám nagyobbra, vagy meganimálnám (vagy akár mindkettő), mert így nem olyan szembetűnő, pedig fontos. Aztán ott a legnagyobb problémám:
Igen, a zenelejátszó....Miért? Miért?! Oké, én értem, hogy sok embernek tetszik meg minden. Na de én nem tartozom közéjük. Egyszerűen ki nem állhatom a zenelejátszót egy blogon! Szerintem teljesen felesleges, mivel ha valaki zenét akar hallgatni olvasás közben, úgyis megteszi, olyat, amilyet ő szeretne. A blogos zenelejátszóval az ember csak rá akarja erőltetni a saját zenei stílusát másokra, ami szerintem nagyon nem kell. Mindenki azt hallgat, amit akar! Én személy szerint olvasás közben sosem hallgatok zenét, mert akkor biztosan arra fogok koncentrálni, nem pedig a könyvre/blogra. Persze ez csak személyes unszimpátia, efelől mindenki másképp vélekedik. Persze az ajánlott zenével egy-egy fejezeten belül más a helyzet, mert arra vagy rákattint az ember, vagy nem, és illik az adott részhez. Na most a zenelejátszón lehet, hogy egy szívszorító momentum olvasása közben épp egy hülye bulizós szám megy, ami teljesen elrontja a hangulatot... De ha neked tetszik a zenelejátszó, felőlem maradhat. Akinek nem tetszik, az kikapcsolja...
6/10
Történet: Nos, igen. A történet... A prológus még nem volt olyan rossz, egész jól sikerült. Aztán jött az az egy szem fejezet... Meg tudnám fogalmazni egyetlen egy mondattal is, de inkább kifejteném. Dátum, egy mondat, dátum, egy mondat, dátum egy mondat... majd a változatosság kedvéért dátum öt mondat, majd ismét dátum, egy mondat stb. stb. Kicsit napló szerű, de meg mégsem az. Pár helyen, mintha valamit ki akarnál fejteni, de végül mégsem teszed. Pár helyen felvillan egy apró reménysugár, hogy kihozol belőle valamit, aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is. Rettenetesen gyorsan halad a sztori, igazából az első résszel vége lehetne egy egész évadnak. Sokkal jobban, akár fejezeteken keresztül ki lehetne fejteni egyes napokat, hogy mégis mi miért, hogyan történik.De nem. Zúdítsuk az olvasóra egybe az egészet, mint a középkorban a toalett(akkor vödör) tartalmát a gyanútlan járókelőkre! SEMMI értelme nincs így az egésznek! Puszta tényeket közöl, nem tudunk meg belőle semmit, ami minket érdekelne. Nem derülnek ki a szereplők gondolatai, nincsenek érzelmek, csak azok árnyékai, egyik karakterrel sem tud az ember azonosulni. A leíró részek vagy nincsenek, vagy annyira drámaiak, hogy az embert a hányinger kerülgeti. Párbeszéd szinte teljesen egyenlő a nullával. Mindent egybevetve az egész annyira értelmes, mint télikabátban strandra menni ötven fokban. És ez csak az első rész! Lehet, hogy ez a későbbiekben változni fog, és nagyon erősen javaslom&remélem! Pedig az elején az a leíró rész jó volt, még a megfogalmazással sem volt sok gond, de aztán ahogy átmentünk a visszaemlékezésbe, ott már nagyon nem tetszett. A történet felépítése így teljesen semmitmondó. Remélem, hogy a későbbi fejezetek esetén visszatérsz a rendes íráshoz, nem pedig ez a naplószerű felsorolás fog folytatódni!
3/10
Fogalmazás: Ezzel alapvetően nem is lenne gond, ha lenne mit megfogalmazni. Ahol ugyanis hosszabban fejtesz ki egy napot, ott meglepően jól fogalmazol. Csak azok az egy mondatos részek vannak primitíven, tényszerűen leírva. Ha hosszabban fejtenél ki mindent, jobban elő tudna törni az írói kreativitás és a fogalmazási készség!
6/10
Helyesírás: Találtam benne nem is egy kifogásolni valót. Kijavítok párat, hogy lásd, mire is gondolok.
- Az első dolog, ami nem hagyott nyugodni, ez a mondat volt: "Ez a lány maga a tökéletesség.
- Vesszőhiba, tagolás: Már megint a születésnapom előtt lett beteg. Kezdem azt hinni, direkt csinálja." vagy egy másik példa: "Észrevették, ahogy az ablakból figyelem őket. A lány boldogan intett felém, a fiú pedig - hogy engem kínozzon - megcsókolta Zairát. (És) ez volt az a pillanat, mikor éreztem, semmi esélyem."
- Voltak értelmetlen mondatok is pl: "Akkor átjönnek ők is. - oldottam meg könnyedén a gondot."
Amikor hosszabb részek vannak egy-egy dátum alatt, hosszú összetett, akár többszörösen összetett mondatokat írsz. A legtöbbjüket tagolni kéne két külön mondatba, a vesszőid is vagy hiányoznak, vagy rossz helyen vannak. Az alapvető helyesírási hibákat, elgépeléseket ki lehet szűrni helyesírás ellenőrzővel, vagy azzal, ha Word-be írod, és átolvasod/átolvastatod valakivel, aki jó helyesíró, és felhívja a figyelmed a hibákra. A vesszőhibákat már nehezebb. Ha odafigyelsz a hangsúlyokra, esetleg hangosan olvasod vissza, talán ki tudod őket szűrni. Ha nem, akkor ezt is nézze át neked valaki.
7/10
Egyediség: Még csak a prológus és egy rész van fent, így elég nehéz véleményt mondani ezen a téren. Az alapsztori sablonból indul, de nagyon. Mint mondtam, itt akár egy évad vége is lehetne, vagy akár egy teljesen blognak az eseményeket tekintve, azonban ez teljesen egy sablon sztori lenne ez esetben. Gyanítom, még lesz folytatás, és abban jönnek majd a bonyodalmak, azonban csak azt tudom értékelni, ami eddig fent van, és olvastam. Ha több rész lenne, lehet, több pontot kapnál, de az első fejezet nem mondható egyedinek, a történetet tekintve.
2/10
Összesen: 24/50
Sajnálom, ha megbántottalak, ez csupán az én véleményem. Amennyiben nem az első fejezet mintájára fogod folytatni a blogod, és odafigyelsz a hibákra, amikre felhívtam a figyelmedet, sokkal jobb lesz!
További élvezetes blogolást!
Vivienn J.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése