Kritika #41 - Angyali lecke

Blogért katt

Design: Bevallom őszintén, eddig csak Bloggeres blogokkal volt dolgom, így meglepve (jó értelemben) tapasztaltam, hogy ez nem az. Igazán kreatív és ritkaság, hogy valaki a blogját saját weboldalon vezesse. Bár számomra szokatlan ez a tárhely, mégis tetszik, ahogy megoldottad a design kérdést. Egyszerű, mégis hatásos, az ember pontosan tudja, miről van szó. Lent az a kis mozgó menü igazán ötletes. Nagyon jól néznek ki a borítók és a leírás hozzá, így az olvasó könnyebben dönt, hogy érdekli-e az adott történet vagy sem. Az "Oldalaknál" tetszett ez a borítós megoldás, és az a vörös sáv a tetején, ami egyrészt tisztázza a történetet, másrészt figyelmezteti a látogatót, amire kell. Kis chat ablak is van, lehet értékelni, szóval minden megvan ami kell, ízlésesen elrendezve. Aprócska hiányérzetem van csupán, nem tudom pontosan miért. Lehet, hogy kicsit túlságosan hozzá vagyok szokva a Blogger designokhoz, viszont nekem ez tetszett.

9,5/10

Történet: Általában az üdvözlő szövegeket a design szemponthoz sorolom, viszont most úgy érzem, inkább ide illik. Már ezzel megfogtál. Komolyan. Eddig sosem mondtam egyetlen ilyen "Miért jött létre a blog" szövegre hogy megfogott (sőt, inkább fölöslegesnek találtam egy külön oldalt szenteli a mellébeszélésre), azonban a te esetedben nagyon sok minden kiütközött rajta. Már itt látszott, hogy szépen fogalmazol, gazdag a szókincsed, és remekül tudod magad kifejezni, ráadásul a gondolkodásmódod sem olyan "átlagos". Ezek után alig vártam, hogy belekezdhessek a történeteidbe.

• A szívemet nem adom: Az első dolog amit megláttam ennél a történetnél a "Következő bejegyzés mindig 5 visszajelzés után" szöveg. Engem mindig is nagyon zavartak az ilyenek. Ez azt sugallja, hogy az író csupán a nézettségért írja a történetét, nem pedig azért, mert szereti csinálni, örömét leli benne, jelent neki valamit a történet. Ez az úgynevezett "divat bloggerek" ismertetőjele. Négy emberért már nem is éri meg csinálni, csak ötért? Szerintem magadért kell írni, nem másokért. Ha pedig sokaknak tetszik, az csak plusz löketet ad. Lehet, hogy húszan olvassák a sztorit, de csupán hárman kommentelnek, akkor már vége is? Én az ilyen blogoknál mindig is úgy voltam, hogy ha az író így áll hozzá, akkor már csak azért se fogok kommentelni, ha meg emiatt abbahagyja, akkor jobb is, mert nem szívvel csinálja... Ennyit a szentbeszédről. Jöjjön maga a történet. Már a leírás önmagában megfogott, érdekes elemeket kevertél benne, így felkeltette az érdeklődésem a történet. Még csak hét rész van fent, és elég sok mindent homály fed, ami érdekes lenne. A lány múltja, a rejtélyes háttere, személyisége rengeteg kérdést vetett fel bennem, akárcsak az a bizonyos ügy, ami után Krisz nyomozni akar. Személy szerint kíváncsi lennék, mit hozol még ki belőle. Ígéretes.   Részpont:9/10
• Mély: Bevallom, nagyon nem az én műfajom. Sem az apokalipszis, sem posztapokalipszis, sem pedig a sci-fi. Eddig még elég kevés dolog derül ki belőle, viszont az alapkoncepciója érdekes. Kíváncsi vagyok, mi fog történni ez után, főleg amikor lejár az idő. Bár be kell, hogy valljam, sokszor már kicsit untam, valamivel fel lehetne dobni az egyes részeket, érdekesebbé, izgalmasabbá tenni, hogy jobban megfogja az olvasót. Részpont: 7/10 

Sajnálom, hogy csak ennyire volt időm ebben a kritikában. Bevallom őszintén, az "Angyali lecke" című irományba azért nem fogtam bele, mivel két kötetes, és így túlságosan sokáig tartott volna, ill. nagyon hosszú lett volna az elemzés. A "Szingularitás" pedig a leírás alapján sci-fi, amit én nem igazán kedvelek (főleg a mesterséges intelligencia rész tántorított el), és a személyes ízlésem miatt nem akartam volna lehúzni, amikor lehet, hogy a műfaj kedvelőinek tetszene.
8/10

Fogalmazás: Meglepve tapasztaltam a történetek során a stílusod változásait. Be kell, hogy valljam, az üdvözlőszöveg által felkeltett érdeklődésem, és reményem, hogy ilyen jó fogalmazásmód ill. helyesírás jellemzi végig a történetet megbukott. Nem azt mondom ezzel, hogy "fuu de rosszul fogalmazol" vagy hogy "borzalmas a helyesírásod", mert egyik sem igaz. Továbbra is szépen fogalmazol, csak más-más stílusban. "A szívemet nem adom" esetén a karakterek személyisége megkívánta az adott kifejezésmódot. Ha túl irodalmian, szépen lenne megírva, elveszítené a hitelességét. Persze voltak benne igazán jó szókinccsel megválogatott, összerakott mondatok is, a történet nagy része a standard kategóriában maradt, néhol alatta (amit jeleztél előre). A "Mély" esetén már éreztem, hogy kezd visszatérni az első benyomásomhoz hasonló stílus, aminek nagyon örültem. Ritka, hogy valaki ennyi változatosságot, színt képes belevinni a történeteibe, mintha teljesen más ember írta volna a két történetet. Ez is mutatja, mennyire sokszínű személyiség és író vagy.
8/10

Helyesírás: A helyesírásodban sem sok hiba akadt, de amiket találtam, azokat megosztom veled, hogy ezentúl jobban ügyelj rájuk. Pl.: A szívemet nem adom első fejezetében több hibára bukkantam: "már nem is haragudj" helyesen: már ne is haragudj; "És hogy a híres lopott dumád: fiatal voltam, jóképű vagyok..." volt benne egy elírás, illetve maga a mondat nem passzolt a szövegkörnyezetbe. Szerintem ezt nem így akartad megfogalmazni. És itt egy toldalékolás: szexxel helyesen szexszel. Általánosan kisebb elírások, pár vesszőhiba volt, amivel összeakadtam, és típushibád a -ba,-be/-ban,-ben rossz megválasztása pl."Kértem én, hogy vájkálj a magánéletemben?"

7,5/10

Egyediség: Az a két történet amit eddig olvastam igazán egyedi volt. Az alapötletek, a felépítésük és a csavarok is tetszettek, még nem találkoztam hasonló történetekkel.

10/10

Összesen: 34/50

Ui.: Amennyiben az Angyali lecke kötetekről szeretnél külön kritikát kérni, jelezd kérlek, és akkor megírom vagy valamelyik szerkesztőtársam.

Remélem, nem bántottalak meg semmivel, és hasznosnak találod a kritikám.
További kellemes blogolást!

Vivienn J.