2015. augusztus 31.

A fiatalok és a könyvek, avagy a kötelező olvasmányok átka

Sziasztok!

Így az iskolakezdés előtt itt egy cikk, ami az én gondolataimat, személyes véleményemet tartalmazza a kötelező olvasmányokról.

Nektek mi a véleményetek? Volt olyan iskolai olvasmány, ami megfogott? Melyiket utáltátok a legjobban?

~*~

Így az iskolakezdés előtt közvetlenül, végre valahára sikerült rávennem magam, hogy belekezdjek az idei kötelező olvasmányunkba –Kosztolányi Dezső: Édes Anna –,mely sajnálatos módon érettségi tétel is egyben. Személy szerint nyáron minimum 10 könyvet elolvastam (kettő kivételével 500+ oldalasak) két-három nap alatt, ám ezzel sehogy sem boldogulok. Felmerült bennem a kérdés: Miért? Miért kell minden gyereknek ilyen régi, manapság már korántsem aktuális témákat feszegető, régiesebb hangvételű, zavaros firkálmányokat olvasniuk? Ugyanazok a könyvek, melyeket a szüleink, de talán a nagyszüleink is viszolyogva olvastak végig, hogy később beszámoljanak róla a magyartanárnak. Az ember azt hinné, azóta sokkal jobb művek is születtek, amikről talán még szívesen is beszélnénk. De nem, a magyar oktatási rendszer marad a régi, begyepesedett szokásoknál. És hogy mit érnek el ezzel? Csupán annyit, hogy a fiatalok jelentős része megutálja a könyveket, az olvasást.
Véleményem szerint a kötelező olvasmányok ilyen szintű összeválogatása megfosztja a gyerekeket az olvasás élményétől. Elrettenti őket ettől a varázslatos élménytől, amikor a szavak életre kelnek, amikor egyek a könyvek szereplői közül, amikor egy másik világba csöppennek. Merthogy valóban ez történik. Maga a tény, hogy ezen művek elolvasása, önálló feldolgozása kötelező, ellenszenvet ébreszt mindenkiben. Ehhez csupán hozzáadódik, hogy az adott regény/novella borzalmasan rossz, fantáziátlan, kusza, értelmetlen. Egy-egy ilyen után a legtöbbeknek eszébe sem jut, hogy önszántából könyvért nyúljon.
Nagyon sokáig én is ilyen voltam, majd talán az általános iskola befejeztével, amikor végre nem kellet semmi hasonlóval bajlódnom, elérkezett az áttörés. Azóta nem bírok meglenni könyvek nélkül, s biztosra veszem, ezzel az egész blogger közösség hasonlóképpen van. De mi a helyzet a többiekkel? Mi van azokkal, akiket ez a borzalmas rendszer megfosztott az élvezettől? Akik el sem tudják képzelni, hogy lehet élvezni egy-egy történetet, akik mutánsnak gondolják azokat, akik egy nap alatt képesek elolvasni 500 oldalt, akik szerint bolondok vagyunk, amiért nem a neten lógunk egész nap vagy épp a legújabb, legmenőbb sorozatot nézzük, mert helyette egy könyvet szorongatunk egész nap a kezünkben.
Változás kell. Kell, de nem történik meg, és megkérdőjelezem, hogy valaha is meg fog. A közoktatás nem fog egyhamar megváltozni, holott ez lenne mindenkinek az érdeke. Nem lesz olyan, hogy egy általunk választott könyvről kelljen beszámolni, hogy azt elemezzük a régi, unalmas művek helyett, amik Ctrl+C Ctrl+V fent vannak az interneten. Kicsit olyan, mintha az egésznek az lenne a célja, hogy a gyerekek soha ne szeressék meg az olvasást. Bár ez a rendszer is az összeomlás széle felé sodródik –mindent le lehet szedni a netről, kicsit átfogalmazzák és meg van oldva; elolvasás helyett megnézik a filmadaptációt; csupán a rövidített verziót olvassák el-, mégsem szándékoznak tenni ellene. Ez már a 21. század, igazán ideje lenne egy kis vérfrissítésre. Be kellene látni, hogy „a világirodalom/magyar irodalom legjelentősebb és legjobb művei” csupán akkor voltak azok. Azóta sok-sok év, évtized, akár évszázad is eltelt, ami azzal járt, hogy születtek sokkalta jobb művek is, melyek nagyobb áttörést értek el a befogadók körében. Be kéne látni, hogy az egyes történelmi/erkölcsi témákat feszegető régi művek ma már elavultak, nevetségesek, senkit sem érdekelnek, hiszen ott vannak a történelemkönyvek, esetleg új, izgalmasabb feldolgozásban találkozhatunk a témával. Be kéne látni, hogy száz gyerekből maximum öten olvassák el ezeket a förtelmeket, és mégis, a maradék kilencvenöt is ugyanúgy sikerrel lefelel belőle. Be kéne látni, hogy a mai diákokat ezek nem érdeklik. Be kéne látni, hogy ami volt, elmúlt, hogy egy új korszak vette kezdetét, egy új generáció ül az iskolapadban, akiket már nem kötnek le ezekkel. Be kéne látni, hogy akik szeretnek olvasni, inkább elolvasnak tíz érdekes hatszáz oldalas könyvet és mindről írnak egy húszoldalas elemzést, csak azt az egy darab száz oldalas kötelező olvasmányt ne kelljen végigszenvedniük. Be kellene látni, csakhogy nem látják be.
Nem látják be, mert akik ott fent csücsülnek a székben és döntenek mindezekről, nem érdekeltek a változásban, a változtatásban, egyszerűen nem érdekli őket. Talán a bosszúvágy hajtja őket, amolyan „Ha én végigszenvedtem, ti is végig fogjátok, muhahaha” stílusban. Talán egyszerűen magasról szarnak az egészre. Talán szimplán lusták egy új tanmenetet kidolgozni, elvégre ez rengeteg változtatással jár. Inkább tovább terhelik szerencsétleneket az öt órás testneveléssel járó plusz órákkal, a közmunkatörvénnyel, ahol vannak, akik tényleg megdolgoznak érte, és vannak, akik bemennek, aláíratják, ezzel le is tesznek róla. Ezek által is csak kevesebb idejük van arra, amit szeretnek, mint például a szeretett könyveik.
Változás kell, ez nem pusztán egy vélemény, hanem tény, amit rengetegen alátámasztanak. De vajon bekövetkezik valaha? És ha igen, mikor?     

Vivienn J.

2015. augusztus 18.

Eredményhirdetés #4 - Legjobb Novella

Sziasztok!

Mindenekelőtt türelmet szeretnénk kérni, a nyári teendőink mellett meglehetősen kevés időnk jut a Blogger tevékenységeinkre, azonban megteszünk minden tőlünk telhetőt. Ezt követően már csak három kategória eredményhirdetése vár ránk (már belevetettük magunkat a blogokba), azonban azokba jelentkeztek a legtöbben, tehát eltart egy darabig, hogy "átrágjuk magunkat" a történeteken, a lehető legigazságosabb döntés érdekében.

A kritikákkal próbálunk sietni, ugyanakkor mindenképp szeretnénk fenntartani a minőséget. Sajnáljuk, hogy ennyire hosszas a várakozási idő, de megteszünk minden tőlünk telhetőt! 

Megértésetek és türelmeteket köszönjük!

Most pedig íme a Legjobb Novella kategória eredménye: 

Emléklap minden résztvevő számára:


A helyezettek a következők:

Történet: Vallomás
Nyeremény: Kritika egy meglepetés szerkesztőtől.

Nyeremény: Kritika egy választott szerkesztőtől, hirdetjük a blogját
Kérünk, kommentben add meg a szerkesztő nevét, akitől a kritikát kéred!

 
Történet: Roadtrip
Nyeremény: Kritika mindhárom szerkesztőtől, interjú, hirdetjük a blogját

Mindenkinek köszönjük a részvételt!
Az elkészült kritikákról minden nyertest értesítünk!

Gratulálunk mindenkinek!

IC lányok

2015. augusztus 10.

Eredményhirdetés #3 - Legjobb romantikus történet

Sziasztok!

Megérkezett a következő eredményhirdetés, Legjobb Romantikus történet kategóriában. A blogokat jelen esetben Fran Fisher zsűrizte, ő azonban egy ideig nem tartózkodik gép közelben, így én teszem közzé helyette az eredményt.

Emléklap minden résztvevő számára:


A helyezettek a következők:

Blog: Édes élet
Nyeremény: Kritika egy meglepetés szerkesztőtől.

Nyeremény: Kritika egy választott szerkesztőtől, hirdetjük a blogját
Kérünk, kommentben add meg a szerkesztő nevét, akitől a kritikát kéred!

Nyeremény: Kritika mindhárom szerkesztőtől, interjú, hirdetjük a blogját

Mindenkinek köszönjük a részvételt!
Az elkészült kritikákról minden nyertest értesítünk!

Gratulálunk mindenkinek!

IC lányok