Így az iskolakezdés előtt itt egy cikk, ami az én gondolataimat, személyes véleményemet tartalmazza a kötelező olvasmányokról.
Nektek mi a véleményetek? Volt olyan iskolai olvasmány, ami megfogott? Melyiket utáltátok a legjobban?
~*~
Így
az iskolakezdés előtt közvetlenül, végre valahára sikerült rávennem magam, hogy
belekezdjek az idei kötelező olvasmányunkba –Kosztolányi Dezső: Édes Anna
–,mely sajnálatos módon érettségi tétel is egyben. Személy szerint nyáron
minimum 10 könyvet elolvastam (kettő kivételével 500+ oldalasak) két-három nap
alatt, ám ezzel sehogy sem boldogulok. Felmerült bennem a kérdés: Miért? Miért
kell minden gyereknek ilyen régi, manapság már korántsem aktuális témákat
feszegető, régiesebb hangvételű, zavaros firkálmányokat olvasniuk? Ugyanazok a
könyvek, melyeket a szüleink, de talán a nagyszüleink is viszolyogva olvastak
végig, hogy később beszámoljanak róla a magyartanárnak. Az ember azt hinné,
azóta sokkal jobb művek is születtek, amikről talán még szívesen is beszélnénk.
De nem, a magyar oktatási rendszer marad a régi, begyepesedett szokásoknál. És
hogy mit érnek el ezzel? Csupán annyit, hogy a fiatalok jelentős része megutálja
a könyveket, az olvasást.
Véleményem
szerint a kötelező olvasmányok ilyen szintű összeválogatása megfosztja a
gyerekeket az olvasás élményétől. Elrettenti őket ettől a varázslatos
élménytől, amikor a szavak életre kelnek, amikor egyek a könyvek szereplői
közül, amikor egy másik világba csöppennek. Merthogy valóban ez történik. Maga a tény, hogy ezen művek elolvasása,
önálló feldolgozása kötelező,
ellenszenvet ébreszt mindenkiben. Ehhez csupán hozzáadódik, hogy az adott
regény/novella borzalmasan rossz, fantáziátlan, kusza, értelmetlen. Egy-egy
ilyen után a legtöbbeknek eszébe sem jut, hogy önszántából könyvért nyúljon.
Nagyon
sokáig én is ilyen voltam, majd talán az általános iskola befejeztével, amikor
végre nem kellet semmi hasonlóval bajlódnom, elérkezett az áttörés. Azóta nem
bírok meglenni könyvek nélkül, s biztosra veszem, ezzel az egész blogger
közösség hasonlóképpen van. De mi a helyzet a többiekkel? Mi van azokkal,
akiket ez a borzalmas rendszer megfosztott az élvezettől? Akik el sem tudják képzelni,
hogy lehet élvezni egy-egy történetet, akik mutánsnak gondolják azokat, akik
egy nap alatt képesek elolvasni 500 oldalt, akik szerint bolondok vagyunk,
amiért nem a neten lógunk egész nap vagy épp a legújabb, legmenőbb sorozatot
nézzük, mert helyette egy könyvet szorongatunk egész nap a kezünkben.
Változás
kell. Kell, de nem történik meg, és megkérdőjelezem, hogy valaha is meg fog. A
közoktatás nem fog egyhamar megváltozni, holott ez lenne mindenkinek az érdeke.
Nem lesz olyan, hogy egy általunk választott könyvről kelljen beszámolni, hogy
azt elemezzük a régi, unalmas művek helyett, amik Ctrl+C Ctrl+V fent vannak az
interneten. Kicsit olyan, mintha az egésznek az lenne a célja, hogy a gyerekek
soha ne szeressék meg az olvasást. Bár ez a rendszer is az összeomlás széle
felé sodródik –mindent le lehet szedni a netről, kicsit átfogalmazzák és meg
van oldva; elolvasás helyett megnézik a filmadaptációt; csupán a rövidített
verziót olvassák el-, mégsem szándékoznak tenni ellene. Ez már a 21. század,
igazán ideje lenne egy kis vérfrissítésre. Be kellene látni, hogy „a
világirodalom/magyar irodalom legjelentősebb és legjobb művei” csupán akkor
voltak azok. Azóta sok-sok év, évtized, akár évszázad is eltelt, ami azzal
járt, hogy születtek sokkalta jobb művek is, melyek nagyobb áttörést értek el a
befogadók körében. Be kéne látni, hogy az egyes történelmi/erkölcsi témákat
feszegető régi művek ma már elavultak, nevetségesek, senkit sem érdekelnek,
hiszen ott vannak a történelemkönyvek, esetleg új, izgalmasabb feldolgozásban
találkozhatunk a témával. Be kéne látni, hogy száz gyerekből maximum öten
olvassák el ezeket a förtelmeket, és mégis, a maradék kilencvenöt is ugyanúgy
sikerrel lefelel belőle. Be kéne látni, hogy a mai diákokat ezek nem érdeklik.
Be kéne látni, hogy ami volt, elmúlt, hogy egy új korszak vette kezdetét, egy
új generáció ül az iskolapadban, akiket már nem kötnek le ezekkel. Be kéne
látni, hogy akik szeretnek olvasni, inkább elolvasnak tíz érdekes hatszáz oldalas
könyvet és mindről írnak egy húszoldalas elemzést, csak azt az egy darab száz
oldalas kötelező olvasmányt ne kelljen végigszenvedniük. Be kellene látni, csakhogy nem látják be.
Nem
látják be, mert akik ott fent csücsülnek a székben és döntenek mindezekről, nem
érdekeltek a változásban, a változtatásban, egyszerűen nem érdekli őket. Talán
a bosszúvágy hajtja őket, amolyan „Ha én végigszenvedtem, ti is végig fogjátok,
muhahaha” stílusban. Talán egyszerűen magasról szarnak az egészre. Talán
szimplán lusták egy új tanmenetet kidolgozni, elvégre ez rengeteg
változtatással jár. Inkább tovább terhelik szerencsétleneket az öt órás
testneveléssel járó plusz órákkal, a közmunkatörvénnyel, ahol vannak, akik
tényleg megdolgoznak érte, és vannak, akik bemennek, aláíratják, ezzel le is
tesznek róla. Ezek által is csak kevesebb idejük van arra, amit szeretnek, mint
például a szeretett könyveik.
Változás kell,
ez nem pusztán egy vélemény, hanem tény,
amit rengetegen alátámasztanak. De vajon bekövetkezik valaha? És ha igen,
mikor?
Vivienn J.
Szia!
VálaszTörlésÉn 100%-osan egyet értek azzal amit mondasz. Most mrgyek 8.osztályban imádok olvasni, de sajnos addig nem nyúlhatok a könyvespolcomon lévő könyvekhez amég a kötelező ki nincs olvasva. Itt ülök 1 hónapja 3 hét kellett, hogy befejezzem a Kábel a rengetegben c. könyvet a 180 oldalával még más napokon 500-600 oldalas könyveket 4-5 nap alatt befejezzem. Pedig úgy áltam az egészhez, hogy sima ügy lesz aztán nem. Most itt a suli és még el se kezdtem a második kötelezőm a Rómeó és Júliát amire még mindig azt mondom, hogy 1000x könyebb lesz mint ez a másik. Én is úgy gondolom, hogy új könyvek kellenénnek kötelezőknek ahelyett (pl. Nálunk), hogy a régebbieket cserélgettik le. 8 osztályon keresztül egyetlen egy kötelező olvasmány fogott meg (DE nagyon) az pedig a Pál Utcai Fiúk volt Molnár Ferenctől. Ez volt az egyetlen kötelező amit iszonyatosan szerettem. Oly annyira, hogy osztálytársaim egy részével is sikerült megszeretettnem. Csillagos 5-ös dogát írtam belőle (ami pedig nagy szó mert nem vagyok példa tanuló). A magyar tanárom azóta is megjegyzi más osztályoknak, hogy èn pedig 0 hibával és + ponttal megírtam azt a dogát :D. Amit eddig a legjobban mondhatni utáltam az-az Egri Csillagok volt. Nekem nem jött be a sok tájleírás meg az 1000 oldalon történő cselekményszál. Nem tudtam végig követni, de ahogy az osztályon végig néztem nem csak én voltam így ezzel. A példatanulónk is csak 4-esre tudta megírni. Remélem nem gond, hogy ilyen sokat írtam :) Köszönöm, hogy szántál rám időt :)
Szia!
TörlésKöszönöm a hosszú kommentet! :) Örülök, hogy egyetértesz, szerintem ezzel a legtöbb ember így van, legalábbis tapasztalataim szerint.
Az Egri csillagok utáló klubhoz csatlakozom, ill. én A kőszívű ember fiait is nagyon nagyon gyűlöltem.
Köszönöm, hogy elolvastad a cikket és megosztottad a gondolataidat!
Ezer csók és ölelés,
Vivienn J.
Szia!
VálaszTörlésTotálisan egyetértettem veled, sőt, a cikk elolvasása után linkeltem is az egyik barátnőmnek. Nagyon megfogtál ezzel, és most szeretnék kicsit mesélni arról, hogy miért. (Kisregény coming)
Azt hiszem talán harmadikban, vagy negyedikben jött az első kötelező. Vuk. Nem fogott meg, bár voltak benne jó jelenetek, azért nem volt nagy áttörés részemről. Utána jött A két Lotti. Na, erre mondtam azt, hogy rendben van, tetszett, érdekes, aztán a Pál utcai fiúknál is ez volt a véleményem. Jött tavalyelőtt az Egri csillagok.
Akkor felvázolom a helyzetet. 23-an voltunk az osztályban. Csakis az éltanulók olvasták el végig, abból egyetlen egy embernek tetszett. Ők voltak kb. négyen-öten. Én elkezdtem. Elég hamar meguntam, nyáron unalmamban, becsületből fejeztem be, de utána azt se tudom hova tettem. Tavaly pedig a Szent Péter esernyője volt az, ami konkrétan idegrohamba kergetett. Kesze-kusza volt, akkora már 18-an voltunk, abból ketten, hárman olvasták el.
Most pedig itt a Légy jó mindhalálig! Eddig egy ember nézett bele. Egy. 19-en lettünk, de abból csak egy.
Én meg fogom próbálni elolvasni, viszont tuti, hogy kéne a változás, mert én egy igénytelen fanficet is szívesebben átnyálazok, mint ezt. Az az egy lány elmesélte nagyjából két mondatban, miről szól a könyv. Elmegy a kollégiumba. Legyen jó... Lefejeltem a kezemet. Ebben mi az érdekes? Mi az, ami olvasásra ösztökél? Semmi... Ezért értek veled teljes mértékben egyet.
Örülök, ha elolvasod, legyen szép napod!
Vika
Szia!
TörlésKöszönöm, hogy szántál rám időt, és hagytál nyomot! :) Örülök, hogy egyet értesz.
Ez nálunk is így volt: egyre kevesebben olvassák el a kötelezőket, akik megteszik, elmesélik a többieknek, így szinte fel sem tűnik, hogy az osztály nagy része még csak ki sem nyitotta az adott könyvet...
Még egyszer, köszönöm az idődet és, hogy megosztottad a véleményed! :)
Ezer csók és ölelés,
Vivienn J.
Szia!
VálaszTörlésHuh, hát bizonyos részeivel egyetértek a mondandódnak, viszont azt nagyon ellenzem, hogy teljesen kivegyék az irodalomoktatásból a mai sztenderd kötelezőket. Persze, Jókai leírásai mai szemmel nézve iszonyat vontatottak, ugyanakkor abban a korban az emberek nem utaztak, ezek könyvek viszont hűen eléjük festették a világot. Ráadásul emellett nem lehet nem megemlíteni azt, hogy - akkor már maradjunk Jókainál - szerintem cselekményileg érdekes és izgalmas regényei vannak, néha-néha még humorosak is. És persze mindemellett pedig hitelesen ábrázolják az adott kort, a politikai és társadalmi helyzetet, ami pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a diákoknak átfogó képe legyen a világról. Illetve elengedhetetlen lenne, de már így is annyira csőlátásra nevelik a mai gyerekeket hogy szörnyű. Huh, elkalandoztam...
Félre ne érts, eszembe nem jutna hatodikos gyerek kezébe Gárdonyit adni, és egészen biztos nem olvastatnám a Légy jó mindhaláligot általánosban. A Kőszívűt mondjuk mi sokan szerettük általánosban is, és Jókait gimiben is majdnem mindenki elolvasta, és sokaknak tetszett is.
Szóval szerintem igenis fontos az irodalom oktatásban az, hogy ugyanúgy, ahogy elolvasod a XIX. század verseit, úgy beleolvasgass a regényeibe is. Viszont én azt vezetném be, hogy kibővíteném az olvasnivalók listáját, és minden korból megadnék 10-15 címet - magyar és világirodalmi műveket egyaránt - és azokból választhatna mindenki szabadon 2-3-at. Így egyrészt meglenne a választás szabadsága, nem az lenne, hogy ez kötelező fiam, úgyhogy elolvasod. Senkire nem kényszerítenék rá Stendhal vergődését, és mindenki nagyjából érdeklődésének megfelelően választhatna.
De abban speciel egyetértek, hogy általános iskolában, amikor amúgy a leginkább formálódik egy gyerek személyisége, és az, hogy szeretni fog-e olvasni vagy sem, egészen biztos nem adnék a kezükbe Egri csillagokat, meg Légy jó mindhaláligot. Ez utóbbit mondjuk semmilyen korban, de nekem például sok olyan kötelezőm volt, amit nagyon szerettem. Móricztól a Rokonok tetszett, Dosztojevszkijtől imádtam a Bűn és bűnhődést, tetszett a Hamlet... Jó, én irodalomb*zi vagyok, szóval nem feltétlenül mérvadó, de...
Azért lássuk be elég fura lenne, ha mondjuk az iskolapadban ülve az Alkonyatról vagy a Szürke ötven árnyalatáról cseverésznénk. Persze, nyilván ezek sarkított példák. De mondjuk míg Mikszáth bemutatja a palóc parasztvilágot, annak minden babonájával, addig egy Szürkéből mit tanulunk? Nyilván, az olvasás elsődleges célja a szórakoztatás, de én továbbra is vallom azt, hogy az ember nem úgy áll a kötelezőhöz, hogy szenvedni fog, akkor akár még jól is szórakozhat közben.
Szóval nem azt mondom, hogy nincs igazad, mert általánosban mindenképp hülyeség a gyerekeket ennyire hosszú, és nehéz olvasmányokkal fárasztani. És a gimnáziumi rendszer sem hibátlan. De azért azt hiszem elég drasztikus lenne egyből kivenni minden kötelezőt a tanrendből.
Remélem nem bánod, hogy ilyen hosszan kifejetettem a véleményem, pláne egy veled talán elég ellentétes véleményt. :)
Üdv, Dora G.
u.i.: Egyébként például Zola regényeiben meglepően aktuális erkölcsi témák vannak feszegetve. És Jókainál is akad egy-kettő. :)
Kedves Dora G.!
TörlésKöszönöm, hogy megosztottad a véleményed, egyáltalán nem zavar/bánt, hogy nem úgy gondolkozol, ahogy én, sőt! :)
Annyiban igazat adok neked, hogy nem kellene teljes mértékben kivonni a régebbi irodalmi alkotásokat az oktatásból, csupán jobban meg kellene válogatni, esetleg felmérni, hogy egy adott könyv a diákok hány százalékának tetszett, és amik a többségnek nem igazán tetszettek, kivenni a rendszerből pl.
A választós ötleted azonban tetszik, már ez is hatalmas előrelépés lenne, ha bevezetnék! Talán mindenki máshogy állna hozzá az egészhez, ha olvashatna "kötelező" címszó alatt olyan műveket, amik közelebb állnak az ízléséhez.
A korábrázolások valóban hitelesek, azonban ezek felhasználásával már születtek ugyanolyan korhű regények mai íróktól, amik érdekesebb és emészthetőbb történetben mutatják azt be.
Természetesen minden gyereknek ismernie kell a "sztenderd kötelezőket", azonban nem vagyok annak a híve, hogy rákényszerítsék őket az elolvasásukra. Lesznek, akiket megfog, lesznek, akiket nem és sajnos manapság egyre többen vannak, akiket nem fognak meg. Mindenképp változás kell, hiszen a világunk is változik, és ahogy a technika fejlődik a könyvek kezdenek feledésbe merülni. A helyzet javításához pedig akármilyen szomorú is, a kötelező olvasmányok nagy része nem járul hozzá, épp az ellenkezőjét éri el.
Nem kellenek drasztikus változtatások, csupán egy kis vérfrissítés, hogy egy-egy témát hogyan dolgoztak fel akkor és most.
Köszönöm a véleményed, igazán hasznos volt! :)
Ezer csók és ölelés,
Vivienn J.
Kedves Vivienn!
VálaszTörlésTeljesen egyetértek veled.. Szerintem is megfosztja az embert az olvasás élményétől, legalábbis én így vagyok vele.
Mint mindenki másnak, nekünk is a Vuk volt az első komolyabb kötelező olvasmány. Mondanom sem kell, durván elszenvedtem vele. Anya, régebben mindig mellettem ült és együtt olvastuk a kötelezőket. Mindig nyaggatott, hogy folytassam, meg minél hamarabb kell, hogy végezzek vele. Nem tudom leírni, mennyire is sokáig olvastam a Vukot mert egyszerűen nem érdekelt a könyv. Borzasztónak találom még a mai napig is.
Utána jött az Egri Csillagok.. na azt hittem, hogy hátast dobok, amikor először megláttam a könyvet. Gyűlöltem.. legalábbis az elején. A végére már egész tűrhető volt és egy kicsit talán meg is szerettem, de szörnyű volt, hogy azzal a könyvel is mennyit szenvedtem. :D El is ment egy jó darabig a kedvem az olvasástól.. mondjuk előtte nem olvastam sokat, de ez a két kötelező bőven elvette az életkedvemet attól, hogy valaha is olvassak.
Többi kötelező annyira már nem volt vészes, tekintve, hogy gimis lettem és onnantól jöttek be igazán a kötelezők. Szégyen, nem szégyen de bevallom, hogy a gimis kötelezőket mindig csak rövidített formában olvastam el. Sose olvastam el őket. Beírtam a Google-be, hogy "XY könyv rövidített változat" és puff.
Egyébként a sors fintora, hogy amennyire utáltam olvasni, most szinte bolondulok a könyvekért. :D Falom Agatha Christie krimi könyveit, meg az egyéb ilyen fantasy könyveket. Imádok olvasni, dacára annak, hogy régen mennyire gyűlöltem. :)
Sajnos minden gyereknek túl kell lépnie a kötelezőkön.. ezen sajnos nem fognak változtatni.. Most is kaptunk 12. évre kötelezőket. (Édes Anna szintén! + Néhány könyv még, amiknek nem tudom a címét. :'D)
Teljesen egyetértek veled és sajnálom, hogy ennyire hosszút írtam, főleg, hogy minden sorban a saját életemet taglaltam. :D
Hasznos cikk volt. :)
Puszi,
Faithe.
Kedves Faithe C.!
TörlésNagyon köszönöm, hogy szántál időt a cikkre és megosztottad velünk a gondolataidat, tapasztalataidat! :) Külön öröm, hogy hasznosnak találtad az irományom! :)
Ezer csók és ölelés,
Vivienn J.
Kedves Vivienn!
VálaszTörlésIgazából egyet is értek veled és nem is, ugyanis nekem könnyű (VOLT!!) megszeretni a kötelező olvasmányokat. Anno kezdődött a Vuk-kal, és nagy állatbarát lévén imádtam, hisz egy róka a főszereplő. Ezután olvashattunk kedvünk szerint 4 könyvet, abból lett az olvasó napló a Vuk mellet. Ebben az volt a jó, hogy még aki a Vuk-ot nem szerette, az is tudott miből olvasónaplót írni, mert kedvenc könyve mindenkinek volt.
Negyedikben jött a Bambi. Megint előnyben az állatbarátságom, őz/szarvas a főszereplő, elolvastam. Pontosabban anyukám nekem, de az is elnyerte a tetszésem, ötöst kaptam.
Ötödik osztály, vele pedig a Pál Utcai fiúk. Nagyon nehezen kezdtem bele, de hamar megszerettem, sőt, annyira beleéltem magam, hogy szegény Nemecsek halálán elsírtam magam. Remek olvasó naplót is írtam belőle, dicséretet is kaptam.
Hatodik osztály, Egri Csillagok. Nos, ez a könyv nálam hangoskönyvben ment, és én bírtam. Legalábbis a csata jeleneteket. Egyedül az olvasónaplóval volt gondom, szóval lemásoltam egy másik iskolába járó, két évvel idősebb haveromét. A tanárom rájött.
Hetedikben jött az Aranyember, amivel mai napig hadilábon állok. Tetszett is meg nem is. Talán a halálok tették számomra szomorúvá. Meg persze, azt is figyelembe kell venni, hogy nem minden utalást értettem. Például csak tavaly, amikor öcsémnek olvastam, akkor jöttem rá, hogy hogyan is lett a Dódi... hú de kínos volt!
Nyolcadikban pedig a Légy jó mindhalálig. A főszereplő a gyerekkori énemre emlékeztetett, talán ezért is tetszett... az osztályból talán csak nekem. Hát igen, kaptam is hogy hogyan tetszhet, de mit tehetnék, ha egyszer megfogott?
Na és most szakközépiskolában ki van a hócipőm a kötelezőkkel! Szerencsére nulladikban ezt megúsztuk, mert nem volt irodalom, szóval felsóhajtottam, olvastam a szünetben kedvenc könyveim, ebből összesen (nem dicsekedni akarok) húszat ki is olvastam. Kettő 1000+ oldalas volt, a többi 500 körül. Tavaly, amikor már nem 9.ny, hanem 9.a voltunk új magyar tanárt kaptunk, és kezdődtek a kötelező olvasmányok...
Az Anthigonéval kezdődött minden, azt olyan nyögvenyelősen, de elolvastam. Ezután az Odüsszeia... Hát, azt olvastam így, olvastam úgy, nem fogott meg. Sőt, az első oldal után meggyűlöltem. Az a szövegkörnyezet nem az én világom, ott is hagytam a fenébe. Szerencsémre, nem kellett belőle olvasónapló, de a fogalmazás amiben Odüsszeusz találkozik Nauszikaa-val az egyes lett... De mit írjak arról négy oldalt?! Igen, az én tanárom olyan feladatokat ad, aminél nem használhatjuk az internetet.
Másik "kedvencem" az Isteni színjáték. A címe alapján jó volt, úgy álltam neki biztos leköt... meg a nagy lókuksit, utáltam.
Idén pedig a Rómeó és Júlia volt feladva, 15-ére kell belőle egy hírlapot készíteni, de én még elő se szedtem a könyvet. Nem érdekel. Inkább írok tanáromnak minden eddig elolvasott könyvemből 1-1 olvasónaplót mint hogy azt elolvassam. Mindenki izél, hogy pedig ez Shakespeare, szeressem. Hát Shakespeare bekaphatja a kislábujjam! Ha nem fog meg, hát nem fog meg, nem tudok mit tenni.
Szóval egyet értek. A mai generáció mást szeret és ez ellen a kormány sem tud mit tenni. Mit érnek el? Több egyest, legalábbis ha az osztályom nézzük. Ráadásul tudtommal ez érettségi anyag lesz... csodás!
Szóval egyet értek veled, az a lényeg! Ne haragudj a kisregényért, ki kellett öntenem a lelkem XD Amúgy hasznos és érdekes cikk volt :)
Üdv,
Tori
Kedves Tori!
TörlésKöszönöm, hogy megosztottad velünk a véleményed, tapasztalatod a témával kapcsolatban!
Örülök, hogy hasznosnak találtad a cikket! :)
Ezer csók és ölelés,
Vivienn J.
Teljesen egyetértek. Vegyük például azt, hogy Goethe megírta a drága kicsi ifjú Werther szenvedéseit. Állítólag régen annyira meghatotta az embereket, hogy sokan öngyilkosok lettek miatta(?). Én viszont attól vagdosom az ereimet, hogy egy jó kis Obszidián, Percy Jackson, vagy Éhezők viadala helyett ezen az érthetetlen (és felettébb unalmas) könyvön KELL átszenvednem magam!
VálaszTörlésÉs tudod, mi még a szomorú, amit kifejtettél a cikkben és megtapasztaltam? A tagozatomból egy voltam azon csekély létszámú emberek közül, akik elolvasták a Tartuffe-öt (és értették). Négy ötöd: hiába rágtam át magam rajta, hiába áldoztam rá egy szombat délelőttöt, csak alulról tudtam súrolni az ötöst, azokkal ellentétben, akik max fél óra alatt puskát gyártottak.
Ráadásul ezzel nemcsak az olvasás élményét veszik el. Az, hogy mennyit olvasol, mind a szókincseden, mind az írásképeden meglátszik. Az akarják, hogy a beadott fogalmazások minősége silányabb legyen évről évre? Csak mert egyre többen adják fel a kötelező olvasmányokban.
Ó, a mindennapos tesit meg a közmunkát meg se említsd!