2015. november 21.

Interjú #3 - Riri Nord

Sziasztok!

Ebben az interjúnkban a legjobb fantasy kategória nyertese, a Tükörkép című blog csodálatos írónője, Riri Nord válaszolt pár kérdésünkre. És ezzel egy időben szeretnénk neki újra gratulálni a versenyben elért első helyezésért. 

A kritikákkal és a hátramaradt eredményhirdetésekkel, pedig igyekszünk sietni, köszönjük a türelmet és megértést. 



1. Miért döntöttél úgy, hogy bloggerina leszel, csupán időtöltés, hobbi gyanánt, vagy más okok miatt kezdtél el blogolni?
 Még 2010. nyarán nyitottam meg az első blogomat. Akkoriban leginkább fórumozással ütöttem el a neten töltött időmet, ezekben a közösségekben pedig több embernek volt amolyan naplós blogja, és mivel megtetszett az ötlete, hamarosan nekem is lett. Aztán ahogy a blogger világ egyre tágabb lett, én is elkezdtem felpakolgatni a történeteimet, bár ehhez azért pár évnek el kellett telnie.

2. Hogyan találod ki a történeteid, vannak olyan filmek, könyvek, vagy bármi, ami hatással van rád, miközben írsz, ha van, akkor bizonyos elemeket beépítesz, felhasználsz a sztoriban, vagy nem hagyod, hogy befolyásoljanak?
 Általában egy-egy kép vagy zene hangulata adja meg a kezdőlökést az alapötlethez, de biztos vagyok benne, hogy akaratlanul minden benyomás, átélt emlék hozzátesz egy kicsit a dologhoz. Vannak olyan, érzelmileg az életemet nagyban befolyásoló dolgok, amiket valamilyen úton-módon mindig belecsempészek a történetekbe, de a többi meg csak jön magától.

3. A történetben szereplő mitológiai, természetfeletti lények és a fantasy világa alapból vonz, vagy csupán a blog miatt mélyedtél jobban bele?
 Nagyon szeretem a fantasy műfajt, ehhez nagyban hozzásegített Angie Sage - Szeptimusz c. könyvsorozata. Annyi mindent ki lehet hozni ebből a témából, a sokfélesége hamar magába szippantott. Ugyanakkor szerintem nagyon nehéz jól megírni egyet, számomra legalábbis sokkal nagyobb kihívást jelent, mint a többi történetem. 

4. Te mit gondolsz a történetedről, elégedett vagy vele, vagy így visszanézve vannak olyan részek, amiket már máshogy írnál?
 Az esetek legnagyobb részében nem vagyok elégedett azzal, ami kikerül a kezeim közül - a maximalizmusom miatt kicsit túl sokszor agyalok azon, hogy mit és hogyan lehetne még jobbá tenni, de legtöbbször végül elfogadom az eredeti verziót. A Tükörkép esetében sincs ez másként, még így az elején járva is vannak részek, amiket átjavítanék, összevonnék, kivennék, illetve pár napja az egyik karakter is át lett nevezve.

5.  Láttam, hogy több blogot is vezetsz, melyik áll legközelebb a szívedhez, melyikről érzed azt, hogy nagyon különleges a számodra, a kedvenced?
 Kedvencem konkrétan nincs, mindegyiket egyformán szeretem, noha mind teljesen más. Azt mondanám inkább, hogy mindig arra vagyok a legjobban rápörögve, ahhoz jön a legtöbb ihlet, amelyikhez éppen friss fejezetet írtam. Egy-egy új rész publikálása után szinte képtelenség számomra átállni egy másik történetre, mert még mindig az előzőn agyalok.

6. Sokat gondolkozol a fejezeteken, vagy így teljesen spontán, érzésből írod őket?
  Minden történetnél szeretem már előre tisztázni, felvázolni a főbb pontokat, hogyan jutok el A-ból B-be és így tovább, és mire belefognék a tényleges írásba, már lesz egy többé-kevésbé változatlanul maradó vázlatom fejezetekre bontva. De azokon belül általában spontán írok, csak az a lényeg, hogy a kulcsmozzanatok benne legyenek. 

7. Bár eléggé bugyuta kérdés figyelembe véve a designt, de szereted a Trónok Harcát, ki a kedvenc szereplőd, a blog design-ja miatt Daenerys-re tippelek, de ha nem Ő, akkor ki az, aki a legjobban megfogott a sorozatban?
 Jól gondolod, nagyon szeretem a Trónok Harcát, az egyik kedvenc sorozatom. Bár Dany karakterét is kedvelem - csak szegényt mintha kezdené utolérni a Targaryenek őrülete -, az abszolút favoritjaim Tyrion és Kisujj. Lenyűgöző stratégiai érzéke és beszélőkéje van mindkettejüknek, élmény az ő jeleneteiket nézni. Kisujjban azt imádom különösen, hogy milyen lenyűgözően kavarja a szálakat úgy, hogy közben ő maga mindig mindenből jól jön ki. Zseniális!

8. Mik a terveid a történettel, happy end lesz, vagy inkább egy sötétebb, drámaibb módon fejeznéd be?
 Azt mondanám, hogy keserédes lesz a befejezés - lesznek élők, lesznek holtak is. Mivel a történet egy háború köré épül, nem lehet abszolút happy enddel befejezni, nem igaz?



Az interjút készítette:

Bloom

2015. szeptember 26.

Eredményhirdetés #5-Legjobb fantasy

Mindenekelőtt szeretnénk elnézést kérni a hosszas várakozásért, minden tőlünk telhetőt megteszünk az események felgyorsítása érdekében, de ezt úgy kell tennünk, hogy ez ne menjen a minőség rovására.
Szíves megértéseteket és türelmeteket köszönjük.

A Legjobb Fantasy kategória eredményei:

Emléklap minden kedves résztvevő számára:


A helyezettek a következők:


Nyeremény: Kritika egy meglepetés szerkesztőtől


Nyeremény: Kritika egy választott szerkesztőtől, hirdetjük a blogját
Kérünk, kommentben add meg a szerkesztő nevét, akitől a kritikát kéred!


Történet: Tükörkép
Nyeremény: Kritika mindhárom szerkesztőtől, interjú, hirdetjük a blogját


Gratulálunk minden résztvevőnek!
Az elkészült kritikákról minden nyertest értesítünk. 
Nagyon köszönjük a részvételt és mindenkinek szeretnénk további sikeres blogolást kívánni.


IC lányok


Interjú #2 - Skyler Wilson

Sziasztok!

Soron következő interjúnkban Skyler Wilson, a Don't speak című blog nagyszerű írónője válaszol néhány kérdésre, aki blogversenyünkön Legjobb krimi/horror történet kategóriában a kiemelkedő első helyezést szerezte meg. Ezúton is gratulálunk Skyler-nek!

A kritikákkal, illetve a még hátralévő eredményhirdetésekkel igyekszünk sietni! Köszönjük a türelmet!


1. Mióta blogolsz? Ez az első publikált történeted?
Rengetegszer feltették már nekem ezt a kérdést, én azonban soha nem tudok kellő pontosságú válasszal szolgálni, hiszen több éve már annak, hogy történetírásra vetemedtem, ez azonban még egészen kezdeti stádium volt, mondhatni egy éretlen tizenkét éves lány szárnypróbálgatásai. Bátran állíthatnám, hogy igen, körülbelül hét éve blogolok, azonban hosszú szünetek voltak egy-egy történetem között. Bár 2008 nyarán kezdtem el hobbiszinten történeteket publikálni, mégis csupán két-három éve találtam meg az „író hangom” és  azóta ténykedek a krimi műfaj határain belül. A második kérdésre visszatérve, nem ez az első publikált történetem, de ez a legforrottabb és a leghosszabb életű!

2. Miért pont ezt a műfajt (krimi/horror) választottad?
Mindig is jobban kedveltem az akciódúsabb regényeket, filmeket, míg a romantikusabb szálon futó társaik nem bilincseltek le kellőképpen, nem hoztak túlságosan lázba. Soha nem kedveltem a lassú cselekményszálon futó írásokat, ezért alkotok ebben a műfajban, hiszen itt teljes mértékben kiélhetem a fantáziámat, korlátok nélkül és olyan karakterek bőrébe bújhatok, akikkel nem mindennap találkozik az ember a nyílt utcán.

3. Megvolt már a fejedben az alapkoncepció, a cselekmény, vagy spontán írod a részeket?
Az alapkoncepció már a kezdetekben összeállt a fejemben, az első fejezettől egészen az ominózus záró részig, azonban a cselekmények nagy részén csupán a fejezet megírása előtti napokban fantáziálgatok, de olyan is előfordul, hogy a fejezet közben „száll meg az ihlet”, de olykor kisebb, a fejemben megfogant jelentekből áll össze egy-egy fejezet. Összességében a történet főbb állomásai végig meg vannak tervezve, a cselekmények azonban spontán születnek, esetleg mérlegelés után, hogy az adott karakternek a jelleméből kiindulva hogyan kell reagálnia egy-egy szituációban.

4. Van olyan szereplőd, akit esetleg magadról/ismerősödről mintáztál, vagy mindenki teljes egészében kitalált karakter?
A karaktereim egytől-egyig nagyon közel állnak hozzám, mindegyik jelleme különböző, tehát az olvasók bátran eldönthetik, kit kedvelnek és melyik az a szereplő, aki kevésbé áll közel a szívükhöz. Valójában a női karaktereket, mint például Evelyn, Katherine vagy Jenna olyan személyiségjegyekkel ruháztam fel, amiknek egy minimális része bennem is felfedezhető, de általában teljesen elkülönítem a regényben lévő világot a valóságtól, így karaktereket sem mintázok élő, húsvér személyekről. A férfi szereplők pedig javarészt az ideált testesítik meg, nem csupán a sajátomat, valamennyi férfiideált, úgymint rosszfiú, „Humor Harold”, számítógépzseni, sikeres üzletember, vagy akár maffiafőnök. Széles repertoárban gondolkodom! J

5. Mennyire tartod nehéznek a bűnügyi részeket logikusan felépíteni? Mi alapján gondolod ki ezeket? Vagy a spontaneitás híve vagy?
A krimi tipikusan azokhoz a műfajokhoz tartozik, amelyeknél fontos a kidolgozottság és az átláthatóság, hogy a cselekmények logikusan legyenek felépítve, legyen eleje és vége a történetnek és minden miértre választ kapjanak az olvasók. Ez pedig tervezést igényel, de a kigondolásuk egyáltalán nem okoz gondot, hiszen könnyű belecseppeni egy „rossz” világba, mert úgy érzem, kicsit mindenki szeret, ha csak ilyen formában is, de ellátogatni a „pokolba”. A spontaneitás is előfordul némelyik fejezetnél, de ez esetben a további cselekményekre is hatással lesznek a történtek. Összességében a fejemben élő kép a történetről minden új hozzá adott ötlettel változik és teljesedik ki. Visszatérve a kérdéshez: nem tartom különösebben nehéznek, inkább fontosnak, de mindenképpen alapos átgondolást igényel.

6. Mi ad ihletet az íráshoz, konkrétan ehhez a sztorihoz?
A leginkább Vavyan Fable magyar írónő könyvei a legnagyobb inspirációforrásaim, illetve a történethez Nevada méltán híres városa, Las Vegas és az íráshoz Lana Del Rey énekesnő számai nyújtják a legnagyobb segítséget. Nem utolsó sorban az olvasóim is sokat segítenek a támogatásukkal!J

7. A fogalmazásmódod különösen megkapó, és a helyesírásod is kifogástalan. Mi a titkod?
Köszönöm szépen! A gyakorlás! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy bár az írást nem lehet tanulni, de rengeteg munkával sokat lehet javítani a szókincsen, sőt a helyesíráson is, bár ehhez nagy segítséget nyújtanak a szövegszerkesztő programok, vagy az internet, de aki egy kicsit is odafigyel nyelvtan órákon, az is tanulhat. A vesszőknél pedig a hangsúly a fontos, sokszor fel szoktam olvasni hangosan egy-egy összetettebb mondatot, hogy hová hiányozna egy vessző. Emellett a jó fogalmazásmódhoz elengedhetetlen az olvasottság. Ha több szerzőt könyvét forgatjuk, nemcsak Szürke ötven árnyalatát és hasonló írásokat lapozgatunk, akkor könnyebben önthetjük szavakba a gondolatainkat.

8. Szeretnél a későbbiekben írással foglalkozni, vagy ez csak hobbi?
Valójában büszke vagyok arra, hogy valamihez van egy kis érzékem és szeretném, ha olyan emberek is megismerkedhetnének az írásaimmal, akik nem mozognak a Blogspot berkein belül, de mégis kedvelik az ilyesfajta regényeket, szóval igen, a közeljövőben szeretném megjelentetni a műveimet, de nem gondolok úgy erre, mint egy szakmára.

Nagyon szépen köszönöm az előkelő helyezést, illetve az interjút, egy élmény volt válaszolni a kérdésekre! J

Az interjút készítette:
Vivienn J.

2015. szeptember 23.

Interjú #1 - Naomi L.Price

Az alábbiakban egy interjút olvashattok Naomi L. Price-tól, aki a Summer Notes c. blogjával első helyezést ért el blogversenyünk Legjobb romantikus történet kategóriájában. Ezúton is gratulálunk Naominak!

(További nyereménye, a kritika mindhárom szerzővel, még nem készült el, de biztosíthatok mindenkit arról, hogy mindhárman igyekszünk az eddig ki nem hirdetett kategóriákban dűlőre jutni. Mi sem örülünk, hogy elhúzódik a dolog.) 


1. Mióta blogolsz? Ez volt az első történeted, amelyet publikáltál?
Körülbelül két és fél éve kezdtem el blogolni és nem ez az első történet, amit publikáltam. Már Facebook oldalakon is írogattam, de ha csak a blogvilágban való tevékenységemet nézzük, akkor is számtalan – befejezetlen – sztori fűződik a nevemhez. A Summer Notes abban számít elsőnek, hogy ez az a történet, amit be is fejeztem.

2. Régóta megvolt már a fejedben az alapkoncepció, vagy általában spontán módon szoktad írni a történetet, tehát előre nem tudtad, mi legyen a vége?
Egyáltalán nem volt meg, mindössze annyit tudtam, hogy egy könnyed, humoros, barátság extrákkal típusú történetet szeretnék írni. Ehhez válogattam össze a különféle történéseket, a lezárás pedig az utolsó sorokig kérdéses volt a fejemben, mert nem akartam romantikus befejezést, de ahogy telt az idő, az én álláspontom is változott.

3. Sok közös van benned és a főszereplőd jellemvonásaiban?
Igen, bőven van. Igazából részben magamról, részben pedig arról a lányról mintáztam Szöszit, aki lenni szeretnék. Szerintem fontos adni magunkból a főszereplőbe, hiszen így lesz emberi a karaktere.

4. A többi karaktert ismerőseidről mintáztad, vagy teljesen önálló "személyiségek"?
Hát Halim létező személyről lett mintázva, a többiek pedig kitalációk. Egy-két vonást kölcsönöztem ismerőstől, de egyébként ők inkább saját ötletek alapján épültek fel.

5. Dolgoztál korábban pl. nyári munka keretében idegenforgalmi területen, hogy ennyire közel áll hozzád a téma?
Nem, soha nem dolgoztam még. A nyári munka csak egy jó lehetőség volt arra, hogy Törökország legyen a helyszín, de angolok legyenek a karakterek. Semmi személyes vonatkozása nincsen.

6. Hogyan jött az ötlet, hogy a történetedet blogbejegyzések formájában írd meg?
Szerettem volna közvetlen hangulatban írni, és erre az tűnt a legjobb megoldásnak, hogy a főszereplő közvetlenül az olvasókhoz szól. Gondolkodtam még naplós formán is, de azt túl sablonosnak éreztem, így esett végül a választásom a blogbejegyzésre. Eléggé féltem a reakcióktól ezzel kapcsolatban, de jól sült el a dolog hála istennek. :)

7. Szeretnél a későbbiekben írással foglalkozni, vagy ez csak hobbi számodra?
Szívesen foglalkoznék vele, de nem fogok. Sokkal korlátoltabb ember vagyok annál, hogy elmenjek egy esetleges újságírói pályára, mert úgy érzem, ott nehezebb érvényesülni, mint adott esetben egy pénzügyi szakon. Utóbbin fogok tanulni, az írás pedig marad majd hobbiként, aztán talán egyszer felveszem a kapcsolatot egy kiadóval és talán lesz komolyabb folytatása.

8. Tervezel egy második évadot, folytatást a befejezett történetednek?
Nem tervezek. Mármint vannak ötleteim, de nem fogom megírni, mert úgy érzem ez így lett kerek. Sokat gondolkoztam egy fiú szemszögön, azon is, hogy talán nem lesz a történet végén három éves ugrás, de végül így írtam meg, és nem szeretnék változtatni rajta.


Interjút készítette:

Stella Zimafeyeva

2015. szeptember 9.

Az a bizonyos pohár, avagy infók a blogversenyről

Sziasztok!

Először is szeretnénk mélységesen elnézést kérni mindenkitől, amiért ilyen lassan halad a zsűrizés!
Még három kategória várja a sorsát (fantasy, nem sztáros ff, sztáros ff - ebben a sorrendben), az első esetén már csak a harmadik és második hely közt folyik a vita, szóval az a kategória hamarosan érkezik.

AZONBAN! Eljön az a pillanat, amikor nekünk is elegünk lesz. 57(!!!) blogot kell (ez egész blogverseny során) elolvasnunk, elemeznünk, majd döntenünk, hogy melyik érdemel helyezést, melyik jobb a másiknál. Ez nem könnyű feladat és alapos munkát igényel. Mindemellett nyáron minden szerkesztőnek rengeteg dolga akadt, amiből az iskola kezdetével csak még több lett.
Mind a három szerkesztőnek ez a végzős éve a gimnáziumban, vagyis egyszerre szakadt nyakunkba a szalagavató, a nyelvvizsgák, kisérettségik, érettségi tömkelege. Még csak az első teljes héten vagyunk túl, ám mindenkinél áll a bál. Szívből reméljük, hogy megértitek, hogy most kisebb dolgunk is nagyobb annál, hogy egész nap a gép előtt üljünk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy el fogjuk hanyagolni, csupán TÜRELMET kérünk. Mindenre sor kerül idővel, csak ki kell várni.

A legtöbben figyelembe veszitek a kérésünket, miszerint időre van szükségünk, elvégre nem vagyunk robotok. Azonban amikor félreérthetetlenül bunkó/sürgető/szemrehányó kérdéseket/jelzéseket kapunk a versennyel kapcsolatban, elmegy a kedvünk az egésztől. Megkértünk Bennetek szépen, kulturáltan, hogy legyetek türelemmel. Egy idő után mindenkinek elege lesz a folyamatos elégedetlenségekből, amikről nem mi tehetünk. Nem a mi hibánk, hogy a napirendünk ennyire zűrös, vagy hogy egy fárasztó nap után inkább alvással töltjük az értékes időt, és nem pedig a képernyő előtt. Azt hiszem, ezért senki sem hibáztathat minket. Aki már átment ezen, biztosan megérti, ahogy azok is, akik hasonló cipőben járnak, akik pedig még csak úton vannak a hagymás keksz(érettségi) felé, remélhetőleg el tudják képzelni mennyi időt és energiát vesz ez a tanév igénybe.

Bennem személy szerint már az is felmerült, hogy még egy számon kérő üzenet, és az a maradék három kategória elveszik az éterben, azaz: ha Ti nem veszitek figyelembe a mi kéréseinket, akkor mi sem fogjuk a Tieiteket. Ez ilyen egyszerű. Ennek ellenére erre egyelőre nem kerül sor. De ami késik, nem múlik, szóval csak legyetek türelmesek, megértőek ennyi az egész.

Szóval, összességében: Továbbra is szíves türelmeteket kérjük, igyekszünk megtenni minden tőlünk telhetőt az ügy érdekében!

Ezer csók és ölelés,
Vivienn J.

2015. szeptember 5.

Üdvözlet és aktuális hírek

Kedves Infinity Critics-olvasók!
Ebben a bejegyzésben pár információról szeretnénk tájékoztatni Benneteket.

A következőkben én, vagyis Stella Zimafeyeva veszem át Fran Fisher kritikáit, rendeléseit. Korábban is tevékenykedtem kritika- és blogíróként egyaránt, egy másik blogger név alatt, így úgy érzem, van tapasztalatom a kritikaírásban. Remélem, nem okozom csalódást Nektek. :)
Amint láthatjátok, URL-címünk is változott, mostantól a http://infinitycritics.blogspot.hu/  címen érhettek el bennünket.

Emellett szeretném továbbra is mindhármunk nevében szíves türelmeteket kérni, ami a blogverseny eredményhirdetését illeti. Az eddig ki nem hirdetett kategóriák még zsűrizés alatt állnak, hamarosan közzétesszük a Fantasy és a Nem sztáros fanfiction kategóriák eredményét.
Az ígért interjúkkal, kritikákkal folyamatosan foglalkozunk.

Szép őszi hétvégét kíván Nektek:



Stella Zimafeyeva

2015. augusztus 31.

A fiatalok és a könyvek, avagy a kötelező olvasmányok átka

Sziasztok!

Így az iskolakezdés előtt itt egy cikk, ami az én gondolataimat, személyes véleményemet tartalmazza a kötelező olvasmányokról.

Nektek mi a véleményetek? Volt olyan iskolai olvasmány, ami megfogott? Melyiket utáltátok a legjobban?

~*~

Így az iskolakezdés előtt közvetlenül, végre valahára sikerült rávennem magam, hogy belekezdjek az idei kötelező olvasmányunkba –Kosztolányi Dezső: Édes Anna –,mely sajnálatos módon érettségi tétel is egyben. Személy szerint nyáron minimum 10 könyvet elolvastam (kettő kivételével 500+ oldalasak) két-három nap alatt, ám ezzel sehogy sem boldogulok. Felmerült bennem a kérdés: Miért? Miért kell minden gyereknek ilyen régi, manapság már korántsem aktuális témákat feszegető, régiesebb hangvételű, zavaros firkálmányokat olvasniuk? Ugyanazok a könyvek, melyeket a szüleink, de talán a nagyszüleink is viszolyogva olvastak végig, hogy később beszámoljanak róla a magyartanárnak. Az ember azt hinné, azóta sokkal jobb művek is születtek, amikről talán még szívesen is beszélnénk. De nem, a magyar oktatási rendszer marad a régi, begyepesedett szokásoknál. És hogy mit érnek el ezzel? Csupán annyit, hogy a fiatalok jelentős része megutálja a könyveket, az olvasást.
Véleményem szerint a kötelező olvasmányok ilyen szintű összeválogatása megfosztja a gyerekeket az olvasás élményétől. Elrettenti őket ettől a varázslatos élménytől, amikor a szavak életre kelnek, amikor egyek a könyvek szereplői közül, amikor egy másik világba csöppennek. Merthogy valóban ez történik. Maga a tény, hogy ezen művek elolvasása, önálló feldolgozása kötelező, ellenszenvet ébreszt mindenkiben. Ehhez csupán hozzáadódik, hogy az adott regény/novella borzalmasan rossz, fantáziátlan, kusza, értelmetlen. Egy-egy ilyen után a legtöbbeknek eszébe sem jut, hogy önszántából könyvért nyúljon.
Nagyon sokáig én is ilyen voltam, majd talán az általános iskola befejeztével, amikor végre nem kellet semmi hasonlóval bajlódnom, elérkezett az áttörés. Azóta nem bírok meglenni könyvek nélkül, s biztosra veszem, ezzel az egész blogger közösség hasonlóképpen van. De mi a helyzet a többiekkel? Mi van azokkal, akiket ez a borzalmas rendszer megfosztott az élvezettől? Akik el sem tudják képzelni, hogy lehet élvezni egy-egy történetet, akik mutánsnak gondolják azokat, akik egy nap alatt képesek elolvasni 500 oldalt, akik szerint bolondok vagyunk, amiért nem a neten lógunk egész nap vagy épp a legújabb, legmenőbb sorozatot nézzük, mert helyette egy könyvet szorongatunk egész nap a kezünkben.
Változás kell. Kell, de nem történik meg, és megkérdőjelezem, hogy valaha is meg fog. A közoktatás nem fog egyhamar megváltozni, holott ez lenne mindenkinek az érdeke. Nem lesz olyan, hogy egy általunk választott könyvről kelljen beszámolni, hogy azt elemezzük a régi, unalmas művek helyett, amik Ctrl+C Ctrl+V fent vannak az interneten. Kicsit olyan, mintha az egésznek az lenne a célja, hogy a gyerekek soha ne szeressék meg az olvasást. Bár ez a rendszer is az összeomlás széle felé sodródik –mindent le lehet szedni a netről, kicsit átfogalmazzák és meg van oldva; elolvasás helyett megnézik a filmadaptációt; csupán a rövidített verziót olvassák el-, mégsem szándékoznak tenni ellene. Ez már a 21. század, igazán ideje lenne egy kis vérfrissítésre. Be kellene látni, hogy „a világirodalom/magyar irodalom legjelentősebb és legjobb művei” csupán akkor voltak azok. Azóta sok-sok év, évtized, akár évszázad is eltelt, ami azzal járt, hogy születtek sokkalta jobb művek is, melyek nagyobb áttörést értek el a befogadók körében. Be kéne látni, hogy az egyes történelmi/erkölcsi témákat feszegető régi művek ma már elavultak, nevetségesek, senkit sem érdekelnek, hiszen ott vannak a történelemkönyvek, esetleg új, izgalmasabb feldolgozásban találkozhatunk a témával. Be kéne látni, hogy száz gyerekből maximum öten olvassák el ezeket a förtelmeket, és mégis, a maradék kilencvenöt is ugyanúgy sikerrel lefelel belőle. Be kéne látni, hogy a mai diákokat ezek nem érdeklik. Be kéne látni, hogy ami volt, elmúlt, hogy egy új korszak vette kezdetét, egy új generáció ül az iskolapadban, akiket már nem kötnek le ezekkel. Be kéne látni, hogy akik szeretnek olvasni, inkább elolvasnak tíz érdekes hatszáz oldalas könyvet és mindről írnak egy húszoldalas elemzést, csak azt az egy darab száz oldalas kötelező olvasmányt ne kelljen végigszenvedniük. Be kellene látni, csakhogy nem látják be.
Nem látják be, mert akik ott fent csücsülnek a székben és döntenek mindezekről, nem érdekeltek a változásban, a változtatásban, egyszerűen nem érdekli őket. Talán a bosszúvágy hajtja őket, amolyan „Ha én végigszenvedtem, ti is végig fogjátok, muhahaha” stílusban. Talán egyszerűen magasról szarnak az egészre. Talán szimplán lusták egy új tanmenetet kidolgozni, elvégre ez rengeteg változtatással jár. Inkább tovább terhelik szerencsétleneket az öt órás testneveléssel járó plusz órákkal, a közmunkatörvénnyel, ahol vannak, akik tényleg megdolgoznak érte, és vannak, akik bemennek, aláíratják, ezzel le is tesznek róla. Ezek által is csak kevesebb idejük van arra, amit szeretnek, mint például a szeretett könyveik.
Változás kell, ez nem pusztán egy vélemény, hanem tény, amit rengetegen alátámasztanak. De vajon bekövetkezik valaha? És ha igen, mikor?     

Vivienn J.

2015. augusztus 18.

Eredményhirdetés #4 - Legjobb Novella

Sziasztok!

Mindenekelőtt türelmet szeretnénk kérni, a nyári teendőink mellett meglehetősen kevés időnk jut a Blogger tevékenységeinkre, azonban megteszünk minden tőlünk telhetőt. Ezt követően már csak három kategória eredményhirdetése vár ránk (már belevetettük magunkat a blogokba), azonban azokba jelentkeztek a legtöbben, tehát eltart egy darabig, hogy "átrágjuk magunkat" a történeteken, a lehető legigazságosabb döntés érdekében.

A kritikákkal próbálunk sietni, ugyanakkor mindenképp szeretnénk fenntartani a minőséget. Sajnáljuk, hogy ennyire hosszas a várakozási idő, de megteszünk minden tőlünk telhetőt! 

Megértésetek és türelmeteket köszönjük!

Most pedig íme a Legjobb Novella kategória eredménye: 

Emléklap minden résztvevő számára:


A helyezettek a következők:

Történet: Vallomás
Nyeremény: Kritika egy meglepetés szerkesztőtől.

Nyeremény: Kritika egy választott szerkesztőtől, hirdetjük a blogját
Kérünk, kommentben add meg a szerkesztő nevét, akitől a kritikát kéred!

 
Történet: Roadtrip
Nyeremény: Kritika mindhárom szerkesztőtől, interjú, hirdetjük a blogját

Mindenkinek köszönjük a részvételt!
Az elkészült kritikákról minden nyertest értesítünk!

Gratulálunk mindenkinek!

IC lányok

2015. augusztus 10.

Eredményhirdetés #3 - Legjobb romantikus történet

Sziasztok!

Megérkezett a következő eredményhirdetés, Legjobb Romantikus történet kategóriában. A blogokat jelen esetben Fran Fisher zsűrizte, ő azonban egy ideig nem tartózkodik gép közelben, így én teszem közzé helyette az eredményt.

Emléklap minden résztvevő számára:


A helyezettek a következők:

Blog: Édes élet
Nyeremény: Kritika egy meglepetés szerkesztőtől.

Nyeremény: Kritika egy választott szerkesztőtől, hirdetjük a blogját
Kérünk, kommentben add meg a szerkesztő nevét, akitől a kritikát kéred!

Nyeremény: Kritika mindhárom szerkesztőtől, interjú, hirdetjük a blogját

Mindenkinek köszönjük a részvételt!
Az elkészült kritikákról minden nyertest értesítünk!

Gratulálunk mindenkinek!

IC lányok

2015. július 26.

Eredményhirdetés #2 - Legjobb krimi/horror

Sziasztok!

Mindenekelőtt elnézést szeretnénk kérni, amiért ilyen sokat kell várnotok az eredményhirdetésekre, ám mivel meglehetősen sok a kategória, a jelentkező pedig még több (57!!!) így tovább tart, mint gondoltuk. Szeretnénk kérni, hogy legyetek türelmesek, megtesszük, ami tőlünk telik, azonban ennyi blogot elolvasni nem egyszerű feladat. Mindhárom szerkesztőnek van magánélete, megy nyaralni, vannak nyári leckéink is, emellett van, aki nyári munkát vállalt, szóval nem a blogok olvasása az egyetlen feladatunk. Reméljük, megértitek. Sietünk, amennyire tudunk.:)

Talán már a címből kiderült, hogy egy kicsit variáltunk a kategóriákon. Mivel mindegyiket el szerettük volna indítani, és ebben a kettőben volt a legkevesebb jelentkező, ezért hosszas mérlegelés után úgy határoztunk, hogy a krimi illetve horror/thriller kategóriákat összevonjuk, elvégre a van közös pontjuk: kapcsolódnak a halál témájához.

Szóval jöjjön a második eredményhirdetés a Legjobb krimi/horror kategóriában!

Emléklap minden résztvevő számára:


A helyezettek pedig a következők:

Nyeremény: Kritika egy meglepetés szerkesztőtől


Nyeremény: Kritika egy választott szerkesztőtől, hirdetjük a blogját
Kérünk, kommentben add meg a szerkesztő nevét, akitől a kritikát kéred!

Blog: Don't speak
Nyeremény: Kritika mindhárom szerkesztőtől, interjú, hirdetjük a blogját

Mindenkinek köszönjük a részvételt!
Az elkészült kritikákról minden nyertest értesítünk!

Gratulálunk mindenkinek!

IC lányok

2015. július 15.

Eredményhirdetés #1 - Legszebb Design

Sziasztok!

Mindenek előtt szeretnénk megköszönni, hogy ilyen sokan jelentkeztetek a versenyünkre! Igyekszünk minél előbb döntésre jutni, ám rengeteg blogon kell átrágnunk magunkat, így ez eltarthat egy darabig. A megértést, és a türelmet köszönjük.

Addig is megérkeztünk az első eredményhirdetésünkkel, ez pedig nem más, mint a Legszebb Design kategória.

Íme az emléklap minden résztvevő számára:



Az első három helyezett pedig nem más, mint:

Blog: Half a Heart 



Az első helyezett interjújára hamarosan sor került, melynek részleteiről e-mailben értesítjük.

Gratulálunk mindenkinek!

IC lányok

2015. július 3.

Az IC születése, avagy kritika a kritikusokról

Sziasztok!

Eddig még nem volt hasonló poszt a blogon, de mivel kedvem volt egy ilyet írni (csak úgy, nem a blogra), és a drága szerkesztőtársaim rábeszéltek, hogy osszam meg itt is, így most egy rövid cikket olvashattok.
Lehet, hogy bevezetjük, ha valamelyikünknek kedve támad írni hasonlókat blogos témában, és megosztjuk veletek is.

Ti találkoztatok hasonló esetekkel? Milyen "rossz kritikus" bosszant benneteket a legjobban? Mit gondoltok a mi munkánkról?
Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, hagyjátok odalent kommentben.

Az IC születése, avagy a kritika a kritikusokról
Az Infinity Critics létrejöttének oka szerintem egy olyan történet, ami minden bloggert és bloggerinát érint: ez pedig nem más, mint a „kritikusok”. Fran és én már meglehetősen régóta (2013) Bloggerország lakói vagyunk, így nyilván több kritikákkal foglalkozó bloggal összehozott minket a sors. Akadtak köztük igényesek, ám sajnos nem egy olyannal találkoztunk, ami egyszerűen kiverte nálunk a biztosítékot. És itt nem csak a saját blogunkról kapott kritikákra gondolok, hanem másokéra is, amiket elolvastam.
Jöjjön néhány példa, milyen egy rossz kritikus:

  • Akadtak olyanok, akik a feliratkozók számából ítéltek meg egy blogot. Erre csak annyit tudok mondani, hogy sajnálom, hogy nem a híres énekesek, zenekarok nevének és/vagy külsejének felhasználásával próbál valaki olvasókat gyűjteni, hanem az írása minőségével, a történetével, az egyediségével. Sajnos olyan világban élünk, ahol ha egy blogon nincs ott Harry vagy Justin Bieber, akkor azonnal mehet a süllyesztőbe.
  • Igénytelenek. Nincs rosszabb az igénytelen kritikusnál. Aki saját maga sem tud helyesen írni, egy mondaton belül halmozza a szóismétléseket, az hogy veszi a bátorságot, hogy mások írását véleményezze? Köztük a helyesírást és a fogalmazókészséget. Röhej.
  • A „kedvencem” a lusta kritikus. Itt megjegyezném, hogy a blogom nem a legrövidebb, jelenleg nagyjából 50 fejezet környékén jár, azonban kritikakérésnél kihangsúlyozom, hogy van időm, várok a kritikára, amennyit kell. Két hét után látom chaten, hogy elkészült, megnyitom, és ilyen mondatokkal találkozom: „Sajnálom, de nem volt időm végigolvasni…” „Beleolvastam a többi fejezetbe is, de mivel szorosan kapcsolódnak, nem értettem, hogy mi van”. Mi legalább feltüntetjük, mennyi fejezetet olvasunk el. Ehhez azonban hozzátartozik egy személyes dolog: az összes blog összes fejezetét elolvastam, amit eddig kritizáltam (kivéve, ha az olyan rossz volt, hogy nem bírtam továbbés ez a továbbiakban is így lesz. Inkább várjon a blogger, de legalább minőségi, nem összecsapott munkát kapjon.
  • Vannak, akik nem hallottak az építő jellegről, csupán fikázzák, ami nem tetszik nekik. Ez szerencsére nem saját tapasztalat, csupán szokásom szét nézni mások háza tájékán. Ha valami nem tetszik, azt meg lehet mondani szépen is, ami pedig a legfontosabb: tanácsot kell adni, mitől lehet egy blog jobb, élvezhetőbb, izgalmasabb. Könnyű azt mondani, hogy „fú, de szar, ennél a macskám is jobbat fingik”, de ezzel az illető csak magát járatja le. 
  • Azt is nagyon szerettem *szarkazmus* amikor elfelejtettek szólni, hogy elkészült a kritikám. Szerencse, hogy lementem az URL-jét minden blognak, ahonnan kérek, hátha megint megfeledkeznek erről az apróságról.
  • A legeslegeslegrosszabb fajta a fan-kritikus. Volt egy blog, amit kritizáltam (nem nevezném nevén), tele volt helyesírási hibákkal, értelmetlen mondatokkal, borzalmasan összecsapott dizájnnal és egy rettenetesen sablonos történettel. Miután közzétettem a saját kritikámat róla, kíváncsi voltam, mit írnak róla mások. Ott esett le az állam. Oda meg vissza volt a kritikus a blogért, istenítette a helyesírását és a fogalmazását. Ez tette fel nálam a pontot az i-re, miszerint tenni kell valamit.    
  • Szintén nem értem, amikor egy-egy sablonkarakter (pl: Emily Rudd, Selena Gomez, Palvin Barbi, Cortez-srác, akinek elfelejtettem az igazi nevét, valami Zeller) miatt háborognak, vagy éppen olyan vezetéknevek miatt, amint a Tisdale, mert „sztár vezetéknév”. Ennyi erővel sztár vezetéknév a Jones, a Collins, a Smith meg minden hétköznapi vagy kevésbé átlagos név, ami a médiában előfordul. De kérdem én: Mit von ez le a blog értékéből? A válasz egyszerű: semmit, az égvilágon semmit.
Nos, ezeket megelégelve döntöttünk úgy Fran barátosnémmel, hogy majd mi ketten megmondjuk a tutit, így megalapítottuk a Fran and Vivcsike Critics-et, melyhez később a blogom állandó és örök kritikusa, egyik legjobb barátnőm, Bloom is csatlakozott, így lettünk mi a Csillámpóni Critics-ből Infinity Critics.

Reméljük, mi nem vagyunk olyanok, mint a fent említett példák.

Vivienn J.

2015. július 1.

Jelentkezési határidő

Sziasztok, Drágák!

A lányokkal úgy döntöttünk, hogy szombatig (2015.07.04) meghosszabbítjuk a blogverseny jelentkezési határidejét.
Ennek igen egyszerű oka van: szeretnénk, ha minden kategória el tudna indulni.

A jelentkezés feltételei ezen a linken vagy pedig a "Blogverseny" menüpont alatt találhatók.

Köszönjük az érdeklődést a verseny iránt!
Várjuk sok szeretettel a csatlakozni vágyókat bármelyik kategóriában!
IC lányok




2015. június 27.

Kritika #56 - A 70. Viadal


Mindenek előtt szeretnék elnézést kérni a viszonylag nagy késedelemért, bocsánat. 

Design: Hogy őszinte legyek nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e, vagy nem ez a design, ugyanis nagyon üres. Maga a fejléc nem rossz, bár elég egyszerű, elbírt volna még egy kis munkát de ettől eltekintve az egész lap kék, nincsen rajta semmi, pedig megvan a chat ablak is, meg a modulok is, mégis az egész hiányérzetet hagy maga után. Mindennek ellenére a színösszeállítás jó, tetszik, hogy a kék különböző árnyalataival dolgozott a desinger. Az egyetlen dolog, ami zavar, az az, hogy fehérek a betűk, persze ez gondolom személyes problémának tudható be, ugyanis lehet, sőt valószínű, hogy nem minden ember szemét zavarja ennyire. Visszatérve a modulokhoz és oldalakhoz, én hiányolok egy szereplők menüpontot. Tudom, hogy aki olvasta a könyvet/nézte a filmet az tudja kikről van szó és, hogy hogyan néznek ki, de szerintem így mégis csak áttekinthetőbb és így azok is megtudják, hogy ki-ki, akik véletlenül tévedtek erre a blogra, vagy nem olvasták a könyvet, illetve nem látták a filmet.
7/10

Történet: A történet nagyon tetszik, hosszú idő óta ez az egyik legjobb fanfic, amit olvastam és most nem túlzok, ugyanis beszippantottak az események és nem hagytak menekülni. A történet vezetés jó, a karakterek szerethetőek és nagyon jól leírod az érzéseket és a különböző helyzeteket. Viszont van valami ami miatt egy picit kellemetlenül éreztem magam, ez pedig amiatt volt -SPOILER, hogy Finnick a könyvben meghalt SPOLIER-  így egy kicsit fura volt nekem. Persze ez nem nevezhető történetbeli hibának ugyanis nem az eredetit másolod, hanem saját történetet írsz, ezért is tetszik ennyire. Nagyon megszerettem a sztorit, teljesen beleéltem magam és végig úgy olvastam, mintha én lennék Annie...ezt nem sok történet éri el nálam, szóval mindenképpen jó jelnek számít a kritika szempontjából. Magáról a történetről ennyit tudok mondani, a többi már más szempontokhoz tartozik.
9/10

Helyesírás:  A helyesírással van egy kis gond. Valószínűnek tartom, hogy figyelmetlenségből adódik a legtöbb hibád, ugyanis sokszor láttam olyat, hogy egyszer jól írod az adott szót, vagy szószerkezetet, máskor meg nem. Így volt ez például a 8.fejezetben is, amikor azt jól írtad le, hogy kék színű, viszont az ezüst színűt már valamiért egybe írtad. Ezért mindenképpen javaslom a fejezetek többszöri átolvasását. Ezen kívül még voltak más hibák is, például az igeidő, vagy a ragozás, bár utóbbi lehet, hogy csak véletlen volt...itt szintén a nyolcadik fejezetből idéznék, ugyanis szerintem eddig ebben találtam a legszembetűnőbb hibácskákat. Például itt van a két nyitó mondat: "Az állomáson óriási tömeg gyűlt össze és mindenki integet, kiabál és éljenez. Az emberek pár hét múlva, büszkén fogják elújságolni a barátaiknak, hogy ők is egyike lehettek azoknak a szerencséseknek, akik élőben láthatták a kiválasztottakat."  Ezek helyesen így lennének: Az állomáson óriási tömeg gyűlt össze és mindenki integetett, kiabált és éljenzett. Az emberek pár hét múlva, büszkén fogják elújságolni a barátaiknak, hogy ők is egyikei lehettek azoknak a szerencséseknek, akik élőben láthatták a kiválasztottakat. Ezeken a típusokon kívül nagyon nem találtam hibát.
7/10

Fogalmazás: A fogalmazással nem volt problémám jó az aránya a leíró részeknek, a külső, illetve belső monológoknak és megfelelő mennyiségű párbeszéd is van az adott fejezetekben. Mégis van valami, ami nagyon zavar engem, mégpedig az, hogy rövidek a fejezetek, van néhány hosszabb is, de a többségük igen rövidke lett, pedig jól fogalmazol, a karakterek is jól kidolgozottak és az események is pörögnek, ezért úgy gondolom, hogy lehetnének kicsivel hosszabb részek is. Ettől eltekintve nincs semmi problémám, szóval max pont. :)
10/10

Egyediség: Őszintén szólva nem voltam nagyon otthon ebben a témában, ezért utána néztem mennyire gyakori az efféle fanfic. Keresésem eredményeként arra jutottam, hogy van pár ilyen, ezt meg kell hagyni, viszont ez nem jelenti azt, hogy a történeted nem lehet egyedi. Főleg, most, hogy a sztori mondhatni válaszúthoz érkezett, ahonnan bármerre elkanyaríthatod a történetet, végül is a Viadalnak vége, innentől pedig rajtad múlik, hogy mi lesz a folytatás.
Röviden összegezve; A  fanfic nem mondható teljesen egyedinek, ugyanis találtam jó párat ami hasonló, viszont szerintem elég tehetséges író/blogger vagy, így az egyediség hiányát képes vagy kompenzálni a történettel.
8/10

Összesen: 41/50

Remélem nem bántottalak meg semmivel és talán adhattam pár jó tanácsot is, nagyon tetszett a történeted, további jó blogolást. 

Bloom

2015. június 26.

Kritika #55 - Diáknap


Design: Maga a blog színvilága kellemes, jó érzést kelt az emberben első ránézésre. Aztán ahogy lejjebb görget, rájön, hogy nem tudja elolvasni a bejegyzéseket, csupán bizonyos szögből. Nagyon egybeolvad a betűszín a háttérrel, ezt mindenképp korrigálni kell. A fejléc harmonizál a színvilággal, gyönyörű a cím betűtípusa; a színe, mérete, olvashatósága is tökéletes. De! Egy fejléc nem csak dísznek van, olyan, mint a könyvnek a borítója: ezt látja meg először az olvasó, ez alapján hozza meg a döntést, hogy egyáltalán belenézzen-e a történetbe. Ez a fejléc azonban semmit nem mond el a tartalomról. Az égvilágon semmit. Először a fán és a cipőn kívül semmit sem tudtam kivenni belőle, fogalmam sem volt róla, hogy mit ábrázol. Vagy egy teljes percig bámultam, mire rájöttem, hogy ez egy kalapos ember a fán, akinek nem látszik az arca, és akit alulról kaptak lencsevégre. Ez még egy dolgot elárul a fejlécről: nem csináltak vele semmit. Kör alakban elhomályosítottak egy képet, rábiggyesztettek egy címet, és kész. A címet leszámítva mindenképp egy cserét javasolnék e téren, olyannak kellene lennie, ami elárul valamit a történetről. A modulok sorrendjén mindenképp változtatnék, a következőképp: Tartalom, Üzenő, Diákok, Ki a kedvenc szereplőd?, Iránytű, Magamról, Jelentkeztem. Most biztos azt kérdezed, hogy mégis mi a helyzet a "Tetszik a blog?" illetve a "DJ" nevezetű modulokkal. A válaszom az, hogy mindkettő teljesen felesleges. Az első azért, mert lesznek olyanok, akiknek tetszik a blog, és lesznek, akiknek pedig nem. Azokért kell írni, akik szeretik, de legfőképp magadért. Az ilyen kérdés csak azt bizonyítja, hogy nem vagy biztos abban, hogy jó a történeted, mintha nem lennél vele megelégedve, te sem hinnéd el. Az pedig már régen rossz. Akik feliratkoznak, nem véletlenül teszik. A másodikra pedig azért nincs szükség, mert nincs és pont. Ha valaki zenét akar hallgatni olvasás közben, majd megteszi magától. Itt is megjegyezném, hogy ugyanaz a helyzet a szöveggel, mint a bejegyzéseknél: olvashatatlan. Ha már a bejegyzéseknél tartunk...nem kell öt kilométer hosszan nyomni az entert, túlságosan nagy a hely a párbeszédek, bekezdések között. Egyáltalán nem szép. Következő pont az oldalak, menüpontok. Teljesen rossz a sorrend. Valahogy így kellene lennie: Kezdőlap, Fejezetek, Szereplők, Trailer, Cserék. A betűtípust is meg kellene változtatni, ugyanis az olyan betűket, mint az "ő" nem ismeri, ezzel pedig elrontja az összképet. A "Fejezetek" esetén a listát én középre igazítanám, ugyanez igaz a "Cserék"-re is. Pozitívum, hogy a "Szereplők" rendezett képekkel szerepelnek, ezáltal megteremtve az egységet. A probléma az, hogy kevés szereplő van felsorolva, illetve semmi leírást nem találunk róluk. A Trailer nem igazán nyerte el a tetszésem. A zene nem volt a legjobb választás, de nem is ez volt vele a legnagyobb problémám, hanem a szöveg. Nem volt túl figyelemfelkeltő, nem volt egységes, izgalmat fokozó felépítése, össze-vissza volt szó benne mindenről. A képek néhol pixelesek voltak, az a temető pedig egyáltalán nem illett oda, hacsak nem haltak meg tényleg páran. Javasolnék egy teljesen új Trailert illetve egy teljes design átalakítást.
5/10

Történet: A Szereplők közt és ha jól emlékszem, akkor a Trailerben is Júlia volt a lány neve. Akkor a Fülszövegben miért lett belőle Juliet? Mindenképp egységesíteni kell a szereplők nevét, nem lehet az angol és a magyar megnevezések közt ugrálni, mert az olvasó megkeveredik. Ráadásul ez teljesen eltér a trailertől. Ha az nem volt elég figyelemfelkeltő, akkor erre nem tudom, milyen szót kellene használnom. Teljesen más benyomást kelt bennünk a kettő, így komolyan nem tudtam, mire számíthatok. Ismét a neves probléma jelenik meg az első fejezetben. Az Alfred Lepatrick száz százalék, hogy nem magyar név, míg a március 15. egy magyar ünnep, később pedig biztosan kiderül, hogy Magyarországon játszódik a történet. Ahogy elnézem a nemzetiséget illetően hatalmas káosz van ebben a történetben, amit ideje lenne tisztázni, és legfőképp javítani. Az se működik, ha az ember keresztneve magyar pl. Júlia, ám a vezetékneve angol pl. Hountington, ráadásul ebben a sorrendben. Ugyanebben a fejezetben pedig rögtön ez után egy teljes egészében magyar névvel találkozunk. Nagyobb a káosz, mint gondoltam. Sürgősen egységesítsd mindenhol! Az első fejezet összességében nem volt rossz, sőt, egész érdekesre sikerült. Még csak ismerkedünk a szereplőkkel és a szituációval, de valami már elindult. A fejezetek során egyre több dolog derül ki az eseményről, és egy érdekesnek tűnő kapcsolat is kibontakozóban van. Az osztályok felvonulása és a kisfilmek érdekesek voltak, végre kiderült, ki milyen témával indul, beindult az egész történet. A kisfilmekről eszembe jutott a saját diáknapunk, ugyanis ez a mis iskolánkban is hagyomány, bár ott egy meghatározó téma van, azon belül pedig az összes osztály verseng. A tizenegyedikesek által tartott órák is tetszettek, érdekes feladatokat találtál ki. Esetleg egy-egy viccesebb pillanatot kiragadhattál volna, hogy jobban beleélhessük magunkat. Nagyon jól fűzted bele az ünnepségbe Júlia és Paszkál kapcsolatát, nem kapkodtad el a dolgot. A nyolcadik-kilencedik fejezettől kezd igazán érdekessé válni a helyzet. Itt megjegyezném, hogy a tizedik fejezet a felétől nagyjából fekete betűszínre vált. Ezt egységesíteni kellene (bár én örültem, hogy végre nem folyt ki a szemem olvasás közben). Egyre fordulatosabbak a fejezetek, az olvasó csak kapkodja a fejét, annyi esemény történik, és ez tetszik. Azon kaptam magam, hogy nem tudom abbahagyni az olvasást. Bár kicsit furcsálltam, hogy a két főszereplő között nagyon gyorsan zajlottak az események, nem hittem, hogy ilyen gyorsan ilyen jól kijönnek majd egymással. Én még kicsit húztam volna, bár ki tudja, mi lesz a továbbiakban. Összességében szépen építed fel a történetet, érdekes és izgalmas elemeket viszel bele, a humor sem hiányzik, bár néha kicsit elsieted. Egyetlen dologba tudnék belekötni: az érzelmek. Nem viszel elég érzelmet a történetbe, inkább tényszerűen közölsz mindent. Írj többet a szereplők belső gondolatairól, civódásairól, hogy minél jobban megismerhessük, megszerethessük őket. Sokkal több leíró rész kéne, és a párbeszédekhez is vihetnél érzéseket például a tekintet vagy a hangsúly leírásával. Ha ez meglesz, akkor kifogástalan történet lesz. Bár a címe diáknap, aminek most vége, szóval nem tudom, meddig fog még tartani a történet, de remélem, nem tervezed még a végét. 
8/10    

Fogalmazás: Már az első fejezetben észrevettem, hogy szépen fogalmazol, kerülöd a szóismétlést, a felesleges körmondatokat, az értelmetlen kifejezéseket. Néha-néha becsúszik egy-egy régiesebbnek mondható kifejezés, vagy ritkán használatos, ám ez nem von le semmit az értékéből. Inkább azt bizonyítja, hogy választékos a szókincsed, és ezt ki is használod. Szinte nem is találtam benne hibát. De csak szinte (bocsi, akadékoskodó természetem van). A második fejezetben volt egy ilyen mondatrész: "...kisebbek, nagyobbak vegyesen egyaránt." Itt elég lett volna a kiemelt szavak egyike, mert így eléggé furcsa. Az osztályok bevonulásánál így írsz a témákról: "...a témánk az Ausztrália" Az országok neve elé nem írunk "a/az" szavakat. Aztán: "Ez itt a legeslegfinomabb bogrács, amit valaha ettem!" Itt inkább az ételt kellett volna megnevezni, nem pedig azt, amiben készült, elvégre nem magát a bográcsot ették meg. Ezeken kívül semmit sem találtam. Még talán annyi, hogy a Paszkál és Juli közti párbeszédek néha túl formálisak, kicsit talán régiesnek is hatnak, túl udvarias. Ez még kevesebb érzelmet visz bele a történetbe.
9,5/10

Helyesírás: Csupán egy-egy elgépeléssel találkoztam, azzal is nagyon ritkán. Ha akarnék se tudnék belekötni ebbe a pontba. Csak így tovább!
10/10

Egyediség: Hasonló bloggal még nem találkoztam, és a szereplők kapcsolata sem olyan, mint a tömegblogokban. Remélem, ez a továbbiakban sem lesz másképp.
10/10

Összesen: 42,5/50

Remélem, nem bántottalak meg semmivel, és sikerült hasznos tanácsokat adnom.
További kellemes blogolást!

Vivienn J.