Kritika #55 - Diáknap

Blogért katt

Design: Maga a blog színvilága kellemes, jó érzést kelt az emberben első ránézésre. Aztán ahogy lejjebb görget, rájön, hogy nem tudja elolvasni a bejegyzéseket, csupán bizonyos szögből. Nagyon egybeolvad a betűszín a háttérrel, ezt mindenképp korrigálni kell. A fejléc harmonizál a színvilággal, gyönyörű a cím betűtípusa; a színe, mérete, olvashatósága is tökéletes. De! Egy fejléc nem csak dísznek van, olyan, mint a könyvnek a borítója: ezt látja meg először az olvasó, ez alapján hozza meg a döntést, hogy egyáltalán belenézzen-e a történetbe. Ez a fejléc azonban semmit nem mond el a tartalomról. Az égvilágon semmit. Először a fán és a cipőn kívül semmit sem tudtam kivenni belőle, fogalmam sem volt róla, hogy mit ábrázol. Vagy egy teljes percig bámultam, mire rájöttem, hogy ez egy kalapos ember a fán, akinek nem látszik az arca, és akit alulról kaptak lencsevégre. Ez még egy dolgot elárul a fejlécről: nem csináltak vele semmit. Kör alakban elhomályosítottak egy képet, rábiggyesztettek egy címet, és kész. A címet leszámítva mindenképp egy cserét javasolnék e téren, olyannak kellene lennie, ami elárul valamit a történetről. A modulok sorrendjén mindenképp változtatnék, a következőképp: Tartalom, Üzenő, Diákok, Ki a kedvenc szereplőd?, Iránytű, Magamról, Jelentkeztem. Most biztos azt kérdezed, hogy mégis mi a helyzet a "Tetszik a blog?" illetve a "DJ" nevezetű modulokkal. A válaszom az, hogy mindkettő teljesen felesleges. Az első azért, mert lesznek olyanok, akiknek tetszik a blog, és lesznek, akiknek pedig nem. Azokért kell írni, akik szeretik, de legfőképp magadért. Az ilyen kérdés csak azt bizonyítja, hogy nem vagy biztos abban, hogy jó a történeted, mintha nem lennél vele megelégedve, te sem hinnéd el. Az pedig már régen rossz. Akik feliratkoznak, nem véletlenül teszik. A másodikra pedig azért nincs szükség, mert nincs és pont. Ha valaki zenét akar hallgatni olvasás közben, majd megteszi magától. Itt is megjegyezném, hogy ugyanaz a helyzet a szöveggel, mint a bejegyzéseknél: olvashatatlan. Ha már a bejegyzéseknél tartunk...nem kell öt kilométer hosszan nyomni az entert, túlságosan nagy a hely a párbeszédek, bekezdések között. Egyáltalán nem szép. Következő pont az oldalak, menüpontok. Teljesen rossz a sorrend. Valahogy így kellene lennie: Kezdőlap, Fejezetek, Szereplők, Trailer, Cserék. A betűtípust is meg kellene változtatni, ugyanis az olyan betűket, mint az "ő" nem ismeri, ezzel pedig elrontja az összképet. A "Fejezetek" esetén a listát én középre igazítanám, ugyanez igaz a "Cserék"-re is. Pozitívum, hogy a "Szereplők" rendezett képekkel szerepelnek, ezáltal megteremtve az egységet. A probléma az, hogy kevés szereplő van felsorolva, illetve semmi leírást nem találunk róluk. A Trailer nem igazán nyerte el a tetszésem. A zene nem volt a legjobb választás, de nem is ez volt vele a legnagyobb problémám, hanem a szöveg. Nem volt túl figyelemfelkeltő, nem volt egységes, izgalmat fokozó felépítése, össze-vissza volt szó benne mindenről. A képek néhol pixelesek voltak, az a temető pedig egyáltalán nem illett oda, hacsak nem haltak meg tényleg páran. Javasolnék egy teljesen új Trailert illetve egy teljes design átalakítást.
5/10

Történet: A Szereplők közt és ha jól emlékszem, akkor a Trailerben is Júlia volt a lány neve. Akkor a Fülszövegben miért lett belőle Juliet? Mindenképp egységesíteni kell a szereplők nevét, nem lehet az angol és a magyar megnevezések közt ugrálni, mert az olvasó megkeveredik. Ráadásul ez teljesen eltér a trailertől. Ha az nem volt elég figyelemfelkeltő, akkor erre nem tudom, milyen szót kellene használnom. Teljesen más benyomást kelt bennünk a kettő, így komolyan nem tudtam, mire számíthatok. Ismét a neves probléma jelenik meg az első fejezetben. Az Alfred Lepatrick száz százalék, hogy nem magyar név, míg a március 15. egy magyar ünnep, később pedig biztosan kiderül, hogy Magyarországon játszódik a történet. Ahogy elnézem a nemzetiséget illetően hatalmas káosz van ebben a történetben, amit ideje lenne tisztázni, és legfőképp javítani. Az se működik, ha az ember keresztneve magyar pl. Júlia, ám a vezetékneve angol pl. Hountington, ráadásul ebben a sorrendben. Ugyanebben a fejezetben pedig rögtön ez után egy teljes egészében magyar névvel találkozunk. Nagyobb a káosz, mint gondoltam. Sürgősen egységesítsd mindenhol! Az első fejezet összességében nem volt rossz, sőt, egész érdekesre sikerült. Még csak ismerkedünk a szereplőkkel és a szituációval, de valami már elindult. A fejezetek során egyre több dolog derül ki az eseményről, és egy érdekesnek tűnő kapcsolat is kibontakozóban van. Az osztályok felvonulása és a kisfilmek érdekesek voltak, végre kiderült, ki milyen témával indul, beindult az egész történet. A kisfilmekről eszembe jutott a saját diáknapunk, ugyanis ez a mis iskolánkban is hagyomány, bár ott egy meghatározó téma van, azon belül pedig az összes osztály verseng. A tizenegyedikesek által tartott órák is tetszettek, érdekes feladatokat találtál ki. Esetleg egy-egy viccesebb pillanatot kiragadhattál volna, hogy jobban beleélhessük magunkat. Nagyon jól fűzted bele az ünnepségbe Júlia és Paszkál kapcsolatát, nem kapkodtad el a dolgot. A nyolcadik-kilencedik fejezettől kezd igazán érdekessé válni a helyzet. Itt megjegyezném, hogy a tizedik fejezet a felétől nagyjából fekete betűszínre vált. Ezt egységesíteni kellene (bár én örültem, hogy végre nem folyt ki a szemem olvasás közben). Egyre fordulatosabbak a fejezetek, az olvasó csak kapkodja a fejét, annyi esemény történik, és ez tetszik. Azon kaptam magam, hogy nem tudom abbahagyni az olvasást. Bár kicsit furcsálltam, hogy a két főszereplő között nagyon gyorsan zajlottak az események, nem hittem, hogy ilyen gyorsan ilyen jól kijönnek majd egymással. Én még kicsit húztam volna, bár ki tudja, mi lesz a továbbiakban. Összességében szépen építed fel a történetet, érdekes és izgalmas elemeket viszel bele, a humor sem hiányzik, bár néha kicsit elsieted. Egyetlen dologba tudnék belekötni: az érzelmek. Nem viszel elég érzelmet a történetbe, inkább tényszerűen közölsz mindent. Írj többet a szereplők belső gondolatairól, civódásairól, hogy minél jobban megismerhessük, megszerethessük őket. Sokkal több leíró rész kéne, és a párbeszédekhez is vihetnél érzéseket például a tekintet vagy a hangsúly leírásával. Ha ez meglesz, akkor kifogástalan történet lesz. Bár a címe diáknap, aminek most vége, szóval nem tudom, meddig fog még tartani a történet, de remélem, nem tervezed még a végét. 
8/10    

Fogalmazás: Már az első fejezetben észrevettem, hogy szépen fogalmazol, kerülöd a szóismétlést, a felesleges körmondatokat, az értelmetlen kifejezéseket. Néha-néha becsúszik egy-egy régiesebbnek mondható kifejezés, vagy ritkán használatos, ám ez nem von le semmit az értékéből. Inkább azt bizonyítja, hogy választékos a szókincsed, és ezt ki is használod. Szinte nem is találtam benne hibát. De csak szinte (bocsi, akadékoskodó természetem van). A második fejezetben volt egy ilyen mondatrész: "...kisebbek, nagyobbak vegyesen egyaránt." Itt elég lett volna a kiemelt szavak egyike, mert így eléggé furcsa. Az osztályok bevonulásánál így írsz a témákról: "...a témánk az Ausztrália" Az országok neve elé nem írunk "a/az" szavakat. Aztán: "Ez itt a legeslegfinomabb bogrács, amit valaha ettem!" Itt inkább az ételt kellett volna megnevezni, nem pedig azt, amiben készült, elvégre nem magát a bográcsot ették meg. Ezeken kívül semmit sem találtam. Még talán annyi, hogy a Paszkál és Juli közti párbeszédek néha túl formálisak, kicsit talán régiesnek is hatnak, túl udvarias. Ez még kevesebb érzelmet visz bele a történetbe.
9,5/10

Helyesírás: Csupán egy-egy elgépeléssel találkoztam, azzal is nagyon ritkán. Ha akarnék se tudnék belekötni ebbe a pontba. Csak így tovább!
10/10

Egyediség: Hasonló bloggal még nem találkoztam, és a szereplők kapcsolata sem olyan, mint a tömegblogokban. Remélem, ez a továbbiakban sem lesz másképp.
10/10

Összesen: 42,5/50

Remélem, nem bántottalak meg semmivel, és sikerült hasznos tanácsokat adnom.
További kellemes blogolást!

Vivienn J.