Kritika #48 - Álomtól Aranyig

(Blogért katt)

Leah külön kérésére ezúttal mindhárman véleményezzük blogját.

Design: Nehéz feladatot adtál ki nekünk, Leah barátosném. Maximum pontot nem adok, mert nem szokásom, és azt mondanák az olvasók, hogy kivételezem veled, amiért naponta beszélünk. Másrészt viszont hogy pontoznám le valaki olyannak a designját, aki az én blogjaimat és az Infinity Critics designját is készítette?

Nos, ez a problémám valamelyest meg is oldódott, hiszen a design részben Khyira munkája. A fejléc szerintem nagyon mutatós, pedig nem vagyok oda a gifes fejlécekért alapvetően. Szerencsére a tiéd nem csicsás, nem az a csillog-villog-zörög-kattog -kategória.  A blogod összképe rendezett, mindent egyszerre meg lehet találni, sok kifogást nem találok rajta. Maximum az oldal hátterét változtatnám meg, de ha neked tetszik, maradhat, hiszen valószínűleg csak az én szememet szúrja.

9/10

Történet:  Mivel még csak négy fejezet van fent, nem mondhatok teljesen részletes, mindenre kiterjedő kritikát, hiszen még nagyon a történet elején járunk. Allison karaktere nekem szimpatikus, és szerethető. Tetszik, ahogy úgy tudod ábrázolni őt és együtt lehet izgulni vele a felkészülés, a versenyek alatt. Van azonban néhány negatívum is, mint mindenhol. Tisztában vagyok vele, hogy a kiemelt társoldalad írójával, Lucyval jóban vagytok, de azt azért meg kell hagynom, hogy a prológus eléggé hasonlított az ő történetének első részére, mikor a főszereplő elesik egy világversenyen. Nem azt mondom, hogy elloptad, csak ez nekem fura, hiszen nagyjából együtt kezdtem el olvasni a blogotokat. Gondolom, hogy egy véletlenről van szó, mert valljuk be, nem rossz ötlet egy ilyen bakitól kezdeni egy történetet, ami bemutatja, hogyan építse fel a főszereplő újra az életét. Mint ahogyan már említettem, nem nevezném ezt egyértelműen lopásnak, mert nem is az. Szóval, remélem, hogy egy olyan egyedi történet fog kirajzolódni belőle, ami magával ragadja az eddig már megismert váratlan fordulatokkal, meglepő és vicces párbeszédekkel majd az olyanfajta, műkorcsolyához nem értő emberkéket, mint én. 

7,5/10

Fogalmazás: Ez nyerte el leginkább a tetszésemet. A történet vonalvezetését tanítani lehetne, tudod, hol hagyd abba a részt, milyen hosszú legyen, stb. Néha azonban túl körülményes szavakat használsz, ami egy idő után lassúvá teheti az olvasást.

9/10

Helyesírás: Nem találtam hibát. Igen, akármennyire vagyok akadékoskodó, ez most nem jött össze. Egy példa arra a blog, miért érdemes hússzor elolvasni a részt, nincs-e benne elgépelés, és mire találták ki a helyesírás-ellenőrzőt.

10/10

Egyediség: Nem sok műkorcsolyás blog kering, tehát a témaválasztás mindenképpen egyedi, de Lucy blogjával vannak egyezések, nemcsak a nevek szempontjából. Ugyanakkor, a korcsolyázók kemény, edzésekkel teli élete mellett néha-néha írhatnál Alisonról is többet, hiszen érzésem szerint a blogod egy limitált célközönséghez szól, a korcsolyás fanoknak. Tudom, hogy a blogod témájától nem akarsz eltérni, de ha több olvasót szeretnél, nem ajánlott kizárólagosan a korcsolyára fókuszálni.

8/10

Összesen: 43,5/50

Remélem, a köcsög énem nem vette át az irányítást felettem gépelés közben, és nem bántottalak meg. Ui.: Siess a Sarki fénnyel!

 Fran Fisher

Design: Akkor jöjjön a második kritika. Szóval a fejléc nekem is tetszik, különösen a gif-es megoldás. Nem találkoztam eddigi kritizáló munkám során talán még egyel sem, vagy csupán nagyon kevéssel. Nekem kifejezetten tetszik. Jó benne, hogy letisztult, nem túlzsúfolt. Az egyetlen ami kicsit zavart, ahogy először ránéztem, hogy az olimpiai játékokat jelző öt karika úgy lett elhelyezve, hogy először konkrétan agancsnak néztem a lány fején. Persze ez nem hiba, betudom annak, hogy épp beteg vagyok. A színek passzolnak, a modulok elrendezésével sincs gond. Ami viszont engem is zavar, az a háttér. Eléggé megtöri azt a tökéletes összhangot és harmóniát, amit maga a blog külleme képvisel. Szerintem jobban passzolna egy egyszínű, sötét háttér az egészhez, vagy pedig a blogot szegélyező sötét keret miatt akár ugyanolyan színű is lehetne, mint a blog alapja. És innen jön a hosszú rész, amit én minden blognál megcsinálok: egyesével az oldalak elemzése. Ezen belül a "Fejezetek"-nél nagyon tetszett az a megoldás, amit használsz. Olyan, mintha mozgóképes újság lenne egy-egy fejezet, és már itt bele lehet olvasni a történetbe. Igazán kreatív, minden elismerésem. A "Szereplők" oldal szintén rendezett, illik a design-hoz, viszont rendkívül sokan vannak felsorolva. Az olvasó vagy elfelejti az elsőket, mire az utolsókhoz ér, vagy amint meglátja milyen hosszú az egész, inkább bele se kezd olvasni. Ilyen sok szereplőt nem érdemes felsorolni, csupán a legfontosabbakat, vagy sorold be őket valamiféle rendszerbe, csoportokba. Maga a leírás tetszett is meg nem is. Ötletesnek találtam, hogy a karrierükről írsz, viszont zavart, hogy magukról a szereplőkről, a személyiségükről semmi nincsen. Ez eléggé kettős érzést váltott ki belőlem. A "Helyszínek" oldal már sokkal jobban tetszett. Össze vannak hangolva a városok képei, és ott van, hogy melyik miért fontos a történetben. Az "Impresszum" oldal bevallom, meglepett. Általában nem sok információt szokott az ilyesfajta rész tartalmazni, illetve legtöbben a modulsávban helyezik el. A tiéd azonban mindenre kiterjed, mindent korrektül feltüntettél, amit kellett, emellett remekül meg is fogalmaztad. Bár a szereposztás rendkívül hosszú, mégis látszik, hogy alapos munka, és sok kutatás, tervezés eredménye. És jöjjön a design utolsó pontja: a Trailer. Nekem maga a videó nagyon tetszett, az aláfestő zene igazán hangulat és -érzelemfokozó volt. Egyetlen problémám azonban mégis volt vele: a felirat. Mivel fent egy aprócska ablakban látni, ezért a feliratot nagyon nehéz elolvasni, olyan aprócska. Persze észrevettem, hogy nagyjából ugyanaz, mint alatta a fülszöveg, de azért néhol vannak eltérések. Jó lenne egységesíteni a kettőt. Ha a hátteret egyszínűre változtatod, a trailerben és a fülszövegben írtakat egységesíted, akkor egy szavam nem lesz.
9/10

Történet: Bevezetőnek még annyit el szeretnék mondani, hogy a "bétád", Lucy blogjának szinte a kezdetektől erősítem a feliratkozók táborát, az egyik kedvenc blogom, így sajnos óhatatlanul összehasonlítom magamban a kettőt. Nos, maga a téma olyan, amivel nem gyakran találkozik az ember Bloggerországban, ahogy Fran fentebb említette, ez viszonylag egyedi. Hisz persze vannak társaid, mint például Lucy, akik ilyen témájú blogokat írnak, viszont a számuk rendkívül elenyésző az 1D, Justin Bieber, 5SOS stb. fanfiction-ök mellett. Most pedig jöjjenek a részek. Mivel csupán négy fejezet van fent + a prológus, ennyiből részletesen összegző munkát nehéz írni, de igyekszem minél jobban kifejteni a véleményem. Kezdjük is a Prológussal: nos, nekem is feltűnt, ami Frannak is, hogy a főszereplő elesik a versenyen, ahogy az Álmodj a csúcsig-ban is. Azonban teljesen egyetértek barátnőmmel, innen indulva tökéletesen fel lehet építeni egy karrier történetét, illetve ez az apró hasonlóság nem zárja ki a blog egyediségének lehetőségét. Különösen tetszik az az ötleted, hogy a laikusok számára, mint amilyen én is vagyok, linkekkel elérhető videókkal ábrázolod a műkorcsolya különböző elemeit. Bár nagyjából tudja az ember, hogy miről van szó, és nagyon szépen le is írod egy-egy ugrás menetét, mégis sokat segít a videó, hogy életszerűbben el tudjuk képzelni. Összességében a prológus kellőképp figyelemfelkeltő volt. Nem árult el túl sokat a történetről, de túl homályos sem maradt az egész, pont annyi amennyi kell, pont ott befejezve, ahol kell. Az első fejezetről már nem tudok ennyit írni. Lényegében fény derült a főszereplő személyes kapcsolatai közül néhányra, és megismertük a szezon kezdeti körülményeket, milyen ilyenkor a korcsolyázók élete. Tetszett viszont a "Minden szezonkezdés ugyanolyan." mondat, ami visszaköszönt több bekezdés elején is. Ezen látszott, hogy előre megszerkesztett és jól felépített rész volt, tökéletes lezáró mondattal. A második és harmadik fejezet nagyobb hangsúlyt fektetett az emberi kapcsolatokra, illetve a korcsolya betörésére, így nem igazán bővelkedtek izgalmakban. A harmadik fejezet vége hozta az első számomra igazán izgalmas momentumot, ami a negyedik részben teljesedett ki. A negyedik fejezetben, a visszaemlékezésnél a lábamat ráztam idegességemben, olyan jól sikerült feszült hangulatot teremtened. Bár sejthető volt, hogy mi lesz a végkimenetele, mégis izgultam Jeremyért. Nagyon jól meg lett írva ez a rész, komolyan összetört a szívem a végén (nem akarok spoilerezni). Imádtam ezt a családi idillt a végén, és személy szerint nekem Jeremy lett az egyik kedvenc karakterem. Sajnos az igazi izgalmak még nem jöttek el, elvégre még kevés rész van fent, de bízom benne, hogy sikerül valami igazán egyedit és izgalmasat alkotnod. Csupán annyi, hogy ne hagyd az olvasó figyelmét nagyon lankadni, mint az első egy-két fejezetnél, és akkor minden rendben lesz.
8/10

Fogalmazás: Igazán szépen fogalmazol. Tényleg, ebbe ha akarnék sem tudnék belekötni. Nincsenek felesleges tőmondatok, sem túl körülményes, összetett körmondatok. Szép a szóhasználat, megfelel a karakter személyiségének. Maximális pontszám.
10/10

Helyesírás: Nos, Frannal ellentétben én akadékoskodnék egy kicsit, ugyanis egy-két apróbb hibával találkoztam. Szám szerint is pontosan annyival, amennyit példaként hozok. A "hagy csörögjön" kifejezést helyesen így használjuk: "had csörögjön". A másik ilyen aprócska dolog, hogy a "több-kevesebb sikerrel" kötőjellel van. Ezeken kívül még csak elírással vagy vesszőhibával sem találkoztam, ami nagyon ritka. Sosem szoktam fél pontokat adni, de ezúttal mégis.
9,5/10

Egyediség: Nos, a témáját viszonylag eredetinek találom, azonban még igen csak az elején tart a történet, a lényeg még hátra van, így eléggé nehéz megítélni az eredetiségét. Látok benne lehetőséget, így megadom a bizalmam a történetnek. Viszont...Nem tudtam ezt hova emelhetném be, és talán ez a pont tűnt a legalkalmasabbnak: a szereplők, azon belül a nevek. Nem egy olyannal találkoztam, amik Lucy blogjában is szerepelnek, csak éppen nem azonos "hatáskörű" (erre nem találtam jobb szót) személyeknél. Néhány példa: Stefania, Alex, Nathalie (ha nem is oroszosan, de mégis ugyanaz), Irina de még az Alona (-Aliona) is csak egy betűnyi különbség. Ez nekem kellőképp szemet szúrt. Ne haragudj, de ez nekem egy pont mínusz, ami az egyediséget illeti. Egy-két név egyezése rendben van, elvégre ahány blog van, mindegyikre más-más nevet kitalálni lehetetlen. Azonban itt a "bétád" blogja témában is hasonló és kettőnél több névről van szó. Szóval, ha a történet további részében kerülöd a hasonló egyezéseket/hasonlóságokat (persze a valósághű, elkerülhetetlen példák kivételt képeznek), akkor nagyon is egyedinek mondható blog lesz.
8/10

Összesen: 44,5/50

Remélem nem voltam túl szigorú, és sikerült megfogadható tanácsokat adni! További kellemes blogolást!:)

Vivienn J.

Egy apró bevezetővel kezdeném, amiben elnézést kérek, ugyanis miattam késett ennyit a kritika, szóval sajnálom, több dolog is közre játszott,mármint a laptop konkrétan ellenem fordult, ezért egy hónapig vártam, hogy megjavítsák, viszont ezután pedig a töltője romlott el...ráadásul azután kezdett el rosszalkodni a töltő, miután a laptopot megszerelték és visszahozták... Csupán annyi lenne még, hogy mivel én lecsúsztam az előző design-ról stb; ezért én a mostani, új dolgokat fogom kritizálni. :)

Az új fejléc

Design: Szóval, ami a design-t illeti, nekem kifejezetten tetszik ez a hűvös, kék színösszeállítás, sőt, ha engem kérdezel ez a fejléc és design jobb lett, mint az előző. Szerintem tökéletesen illik a blog jéggel és műkorcsolyázással kapcsolatos témájához, amiért jár a piros pont. Az meg még külön tetszik, hogy Alison ruhája is megy mindenhez.Valamint ott van a gif is, ami számomra a fejléc legmutatósabb eleme. Viszont volt néhány dolog, ami nekem kevésbé nyeri/nyerte el a tetszésemet. Ezek pedig a modulok és egyéb információk elhelyezése. Egyszerűen minden bal oldalon van és nagyjából az egész "lap" aljáig tart a szereplők stb. listája. Én ezeket elosztanám két oldalra és így a jobb oldal se lenne ilyen üres. Ezen kívül más problémám nincs, talán csak az zavar egy picit, hogy a chat ablaknak nincs külön helye, hanem együtt van a Sajtótájékoztatóval, amúgy minden szép és egységes. A trailer-ért pedig jár a plusz pont.
9/10

Történet: Mindenek előtt szeretném közölni, hogy én nem olvastam a bétád, Lucy blogját, ezért nekem nincs összehasonlítási alapom, így teljesen függetlenül bírálhatom a történetet.
Engem nagyon megragadott maga a történet, ugyanis szeretek korcsolyázni, mondjuk az én műkorcsolya tudásom kimerül abban, hogy tudok hátra fele menni, ja meg néha sikerül egy lábon siklani, de már olyan régen korcsolyáztam, hogy szerintem már nem is menne. Maga a történet számomra blogok közt mindenképp egyedinek mondható, ugyanis, mint említettem nekem ez az első, hogy egy korcsolyázással foglalkozó bloggal találkozom.A szereplők szerethetőek,vagy éppen utálatosak (komolyan, szívem szerint felpofoznám Crystal-t), jól kidolgozottak és a könnyű azonosulni a főszereplővel. Jeremy-t határozottan megkedveltem, én is szeretnék egy ilyen testvért, ráadásul olyan türelmes, mint én...ezzel elárultam, hogy milyen vagyok, ha egy dugóban ülök, még így is, hogy nem én vezetek. Mindenesetre nekem tényleg nagyon tetszik a történet, még a több-kevesebb átkötő, töltelék résszel is, de arra figyelj, hogy ezekből ne legyen sok, mert különben unalmas lesz a történet. Mindent összevetve ez egy jó, élvezhető történet életszerű szereplőkkel.
8/10

Fogalmazás: Nem láttam benne semmi kiugró hibát, vagy ilyesmi, szépen és érhetően fogalmazol. A mondat szerkesztésed is jó. Nincs semmi, amivel kötözködni tudnék.
10/10

Helyesírás: Nem igen találtam hibát, így csak erősíteni tudom szerkesztő társaim véleményét...ami ritka, mert én tényleg, minden létező dologba képes vagyok belekötni, de magéban a helyesírásban nem tűnt fel semmi hiba. Viszont a prológusban, az egyik mondatba azt írtad, hogy "Az arénában harapni lehet a csendet.", de ez így helytelenül van alkalmazva. Helyesen tapintani lehet a feszültséget/ érezni a feszültséget a teremben; persze ez nem feltétlen nevezhető hibának, inkább hívnám egy másabb, nekem picit furcsa átértelmezésnek.Szóval max pont.
10/10

Egyediség: Mivel van egy bétád, akitől végül is a témát stb.-t például Vivire hivatkozva néhány nevet  vettél, ezért nem nevezhetem a blogot teljesen egyedinek, ami szomorú, mert nagyon tetszik, főleg a sok fanfic után, amiket kapok...valamiért eddig még szinte csak azt kritizáltam, szóval néhány ilyen blog igazi felüdülést jelent számomra. Persze ezzel nem azt mondom, hogy a fanfiction-ok nem jók, félreértés ne essék, csupán arra akartam célozni, hogy egyszerűen rengeteg van belőlük. A témára visszatérve csak annyit szeretnék mondani, hogy annak ellenére, hogy az ötlet nem teljesen a sajátod, igazán jó munkát végeztél, ugyanis ez a te történeted, hiszen elvettél, hozzátettél és átírtál dolgokat ahhoz, amit a bétád írt, kitudja lehet, hogy tovább fejleszted, de az is lehet, hogy a végére a két blog és történet teljesen új utakon fog folytatódni. Ezen és hasonló okokból kifolyólag nem lehet biztos döntést hozni a blog egyediségét illetően, hiszen vegyük most példának a Fifty Shades-et...az elején az is csak egy Twilight fanfic volt, vagy legalábbis annak indult és februárba elég sokan láthatták moziban is, hogy mi lett belőle...ott aztán minden volt csak vámpírok nem.
7,5/10

Összesen:44 ,5 /50

Még egyszer elnézést a késedelemért és remélem, hogy sikerült pár jó tanácsot is adnom. bocsánat, ha esetleg túl akadékoskodó voltam.

Bloom