Kritika #44 - Elveszve a sötétségben

Blogért katt

Design: Első ránézésre a blog összhatása összhangban van a címével: sötét. Ez mindenképpen jó. Azonban, ha az ember jobban megnézi, máris felfedezi a hibákat is. Kezdjük a fejléccel: túlzsúfolt. Annyi minden van rajta, hogy az ember nem látja a lényeget. A középső lány és a két oldalán lévő karakterek a legerőteljesebbek, viszont körülöttük annyi minden van, hogy megfájdul tőle az ember feje, az enyém legalábbis biztosan. A "hátteret" alkotó dolgok kilencven százalékáról nem tudom megmondani, mi az. Olyan szinten össze lettek mosva/vágva/ollózva, hogy az egész egy hatalmas káosz lett. Egyedül a cím az, ami tetszik rajta, tökéletesen el lett találva; viszont a fejléc többi része agyoncsapja az egészet. Sokkal letisztultabb kellene. Az sem javít a dolgon, hogy a legfrissebb bejegyzés dátuma és címe teljesen belelóg. Ezen kívül a fekete sablonon fehér szöveg sem jó döntés, ugyanis kb. öt perc után káprázott a szemem, és kénytelen voltam szünetet tartani. Sokkal kisebb kontraszt kell a két szín között. Következő pont a modulok. A "Tartalom" nagyon jól sikerült, érdekes a fülszöveg és a kép is passzol a blog hangulatához. A kép mögötti feliratnak nem igazán vagyok a híve, de ha neked tetszik, nincs ellenvetésem; a kép illik a történethez, az idézet pedig igazán szép. És végül a modulok sorrendje: ezt át kell variálni. Mindig első a Történet, ami rendben is van. Mindenképp ezt kell követnie a Menünek, amennyiben ilyen modulos megoldást alkalmazol, ugyanis ez alapján tájékozódnak az olvasók, így minél feljebb kell helyezni. Ezt követi a Chat, ami az olvasókkal való kapcsolattartást teszi lehetővé, majd a feliratkozók, Információ, Figyelmeztetés, Jelentkezés. Az idézetes képet vagy a menü és a Chat közé tenném vagy a Chat alá, az oldalmegjelenítések modul pedig vagy egyáltalán nem is kell, vagy valahova az aljára elhelyezni, mivel szerintem az senkit sem érdekel. Bevallom, régen az én blogomon is volt, de más blogok olvasójaként rájöttem, hogy a kutyát sem érdekli, elég, ha az író tudja. Az általam javasolt elrendezés logikus, ha belegondolsz: először tájékoztatod az idetévedőket, majd, ha felkeltetted az érdeklődésüket, akkor nyilván először a fejezeteket keresik meg; ha tetszik nekik, vagy kérdéseik vannak stb. írnak chaten, ha úgy döntenek, feliratkoznak. Az utána következőket már nem mindenki olvassa el, esetleg a figyelmeztetést. Jöhet a Menü, vagyis az oldalak. A "Fejezetek" oldalt mindenképp egységesítsd: az egyik link túl nagy(VI. fejezet), a másik túl kicsi(Prológus, I. fejezet) a többihez képest. Az egységes kinézet nagyon fontos. A Prológust először észre sem vettem. A "Szereplők" oldal elég gyér. Egyetlen szereplő számára, akiről még csak leírás sincs, és a "Történet" modulnál szerepel a képe, felesleges külön oldalt nyitni. A legnagyobb kérdés a design kapcsán: Miért van "Trailer" oldal, ha nincs trailer? Ezzel csupán feltünteted a blogod hiányosságát. Vagy legyen videó vagy ne legyen hozzá oldal. Ugyanez a helyzet a díjakkal. Ami nincs, annak nem nyitunk oldalt, majd csak akkor, ha lesz is mit nézni rajtuk. Összességében a javaslataim: Egy design átalakítás, de minimum egy új fejléc nagyon kell, szüntesd meg a felesleges oldalakat (a fejezeteket leszámítva az összes ilyen jelenleg) vagy töltsd fel őket információval. Ezen kívül változtasd meg a modulok sorrendjét és figyelj oda az egységre.

4/10

Történet: A design után nem sok jót remélve láttam neki a történetnek, ám a Prológus olvasásakor kellemesen csalódtam. Egészen megkapóra sikeredett. Az első fejezetben eléggé sok a leírás. Sőt, szinte csak leírás az egész, konkrétan nem történt semmi. Csak a fürdést és az ezt követő öltözködést 6 sorban írod le (megszámoltam), és ennek a fele egyetlen mondatokból áll, ami feleslegesen többszörösen összetett. A Prológus után ez egy hatalmas visszaesés volt, amit nagyon sajnáltam. A vége volt kicsit érdekesebb, de az sem annyira, hogy azt mondjam "Mi?! Vége? Folytatást! Mi fog történni? Miért történt ez? stb.", és ez ennyire az elején nem jó jel. A második részben apró utalásokat fedezünk fel Zara problémájával kapcsolatban. Pluszpont Cassandra Clare miatt, a kedvenc írónőm!:) (viccelek, ilyenért nem jár plusz pont, de máris kedvellek). A vége felé, amikor ténylegesen összeáll a kép kissé elborzadva olvastam a sorokat. Nem írtad le konkrétan miről van szó, de az olvasó magától is rájött. Bevallom, nem szeretem az önmarcangoló, öncsonkító dolgokat, így kissé félve olvastam tovább. A harmadik fejezet meglehetősen rövid volt, és végre megismerhettük Zara múltjának egy darabkáját. Ezen a ponton kezdtem el azt érezni, hogy egyre inkább idegesít, hogy nem tudom, mi történt vele, ami miatt ott tart, ahol; vagyis végre kezdett érdekelni. A negyedik rész rögtön a helyzet magyarázatával indít, azonban sokkal több ebből sem derült ki, csupán az eddig elszórt morzsákat egyben írod le. Egyfajta összegzés az egész fejezet, amiben összeáll a kép annak is, aki eddig nem jött volna rá. Egyedül a miért marad rejtve (legalábbis számomra nem derült ki). Ezúttal azonban örültem, hogy a vége izgalmasra sikeredett, ami az előző részekről nem mondható el. Eddig talán az ötödik fejezet volt a legjobb: Zara múltja, bonyodalmak és egy érdekes befejezés. A hatodik fejezetben az az álom eléggé lesokkolt. Egy kicsit pontosabban meg lehetett volna fogalmazni, ugyanis egészen a csókig azt gondoltam, hogy egy régi emlék, amikor a lány még kicsi volt, a férfi pedig az apja. Valahogy nem illett a történetbe és a leírások is fiatalabbnak mutatták be a lányt. Ezen kívül furcsának találtam, hogy egy rész egy vagy két napot takar, ugyanis a csaj konkrétan alig csinál mást az alváson kívül. Azok az emberek, akik ilyen betegségben szenvednek igaz, hogy sokkal gyengébbek és fáradtabbak/fáradékonyabbak, mint az átlag, de nem alszanak egész nap. A hetedik fejezet is egész jóra sikerült, az orvosos téma egy kis izgalmat vitt az egészbe. Jól megoldottad ezt a helyzetet, ugyanis az egész kérdést nyitva hagytad, így az orvos azonnal szimpatikus karakterré vált, ráadásul számíthatunk rá, hogy a továbbiakban fontos szerepet kap majd. A kilencedik fejezetben egyre inkább kezdjük megkedvelni a doktort, bár Zara meglehetősen kevés időt töltött el nála. Itt meg szeretném jegyezni, hogy a történetben nem találod el valami jól az időket. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy Zara órákat töltött ott, és nem ez volt az első eset, amikor konkrétan a semmiben beesteledett. Erre figyelj oda a továbbiakban. Összességében a történet előrehaladtával egyre inkább megfogtál, elvégre ez egy nem mindennapi blog téma, legalábbis én nagyon kevés hasonlóval találkoztam eddig. Csupán annyi problémám van vele, hogy sokkal jobban fel kellene építeni -mert fel lehetne -, mivel szinte minden részben ugyanazt csinálja Zara, és a cselekedeteinek a 80%-a alvás. Azért lássuk be, ez egy idő után unalmassá válhat. Most kezdett el igazán izgalmassá válni a történet: az új karakter megjelenésével, aki fordulatot hoz a lány életébe. Több cselekménnyel, Zara múltjának további részletezésével, a betegség kezdetének bemutatásával, és ezzel az orvosos témával szerintem igazán jól fel lehetne dobni az egészet, izgalmasabb, pörgősebb lenne az egész, jobban megragadná az olvasót. A te döntésed, mindenesetre és kíváncsi vagyok, hogy alakítod a szálakat.

7/10

Fogalmazás: Alapvetően igazán szépen fogalmazol, ám néha azt éreztem, hogy ráerőlteted a történetre a mondatokat, csak azért, hogy irodalmibbnak hasson, és megmutasd, hogy te milyen jól írsz. Valóban jól írsz, csakhogy ez nem azt jelenti, hogy tele kell zsúfolni a történetet felesleges leírásokkal, ötször ismétlődő gondolatmenetekkel, feleslegesen túlbonyolított körmondatokkal. Itt most megemlítenék néhány konkrét hibát: "nem azokon kellene letöltenem az érezéseimet..." a letöltenem szó helyett inkább a levezetnem használatos ilyen szövegkörnyezetben. A történet elején kiemelkedően sok szóismétléssel találkoztam, amik szerencsére a történet előrehaladtával csökkentek pl: "....szemei halványan ki voltak húzva, illetve szemein szempillaspirált véltem felfedezni." A mondat második felét így is meg lehetett volna fogalmazni "..., illetve szempillaspirált véltem rajta felfedezni". Máris elkerültük a szóismétlést, és sokkal magyarosabb az egész. A következő, ami bökte a szemem: "elveszett a konyha rengetegében". Szögezzük le: a konyha nem rengeteg, az egy helyiség. Csak dolgoK illetve olyan gyűjtő fogalmak, mint az erdő rengetegében lehet elveszni. Aztán ismét egy kifejezés helytelen használata: "kellemes érzés töltötte meg a testemet". Még sosem hallottam olyan kifejezést, hogy "töltötte meg a testemet". Ennél sokkal szebb például az "öntötte el a testem". Ha átolvasod a történetet, illetve átolvastatod valakivel, akkor szerintem ezekre a hibákra te is felfigyelsz majd, ezáltal pedig el is kerülöd őket.

8/10

Helyesírás: Szerencsére itt sem találtam túl sok hibát. Túlnyomó többségben elgépelésekkel, apróbb elírásokkal, illetve felesleges és/vagy rosszul használt vesszőkkel találkoztam. Szokásomhoz híven mutatok néhány példát is. Kezdjük egy vesszőhibával, ez volt a legtöbb a fejezetek során, de példaképp csak egyet írtam ki: "...együtt indultunk el, lefelé a lépcsőn." Igazából ide az "el" szócska is felesleges, ugyanis két irányra utaló szót nem szokás egymás után használni, ezáltal ez helyesen így hangzik: "...együtt indultunk lefelé a lépcsőn." A következő, ami bökte a szemem: "amikor visszaemlékszek erre". A "k" betűs végződés általánosság esetén használatos, amikor konkretizáljuk a dolgokat akkor azonban az "m" betűt használjuk, tehát ez helyesen: "amikor visszaemlékszem erre". Az úgyis szócska egybe írandó. Ezeken kívül szinte minden fejezetben akadt néhány számomra meglehetősen értelmetlen mondat. Ilyen például a következő: "Aki tudott nevetni, akivel tudott kivel nevetni." Ennek elolvasása után az első gondolatom igazán intelligens volt: "He?" Szerintem ezt nagyon nem így akartad írni. És nem ez volt az egyetlen ilyen. Még egy feltűnőbb elírás(?), amikor is elfelejtettél toldalékolni: "a bejáratnál beszélgető szüleimmel együtt". Helyesírás ellenőrzővel kiszűrhető hibát nem találtam, amiért hatalmas pluszpont jár, ugyanis ebből arra következtetek, hogy használod ezt az igazán remek eszközt. Ennél a pontnál is - akárcsak a fogalmazásnál- az átolvasást és/vagy átolvastatást tudom javasolni, mielőtt felteszel egy-egy rész, ugyanis ezáltal az ilyen hibák legnagyobb része kiküszöbölhető.

8/10

Egyediség: Már a történet szempontnál is megemlítettem, hogy ilyen és ehhez hasonló témával foglalkozó blogokkal nem igen találkoztam még, holott szerintem fontos beszélni, írni, hallani róluk. Sajnos ezek jelenlegi súlyos gondok, amikkel nem egy fiatal küszköd, és úgy vélem, hogy az ilyen irományok mindenképp elrettentő példaként szolgálnak, hirdetve, hogy EZT NE TEDD MAGADDAL! Szóval mindenképp hatalmas elismerésem érte. A legtöbb blogger és bloggerina sablontörténeteket ír szerelemről és csalódásról, fanficek tömkelege terjeng Bloggerországban, aminek a hetven százaléka ugyanarról szól, nagyon soknak semmi üzenete nincs. A tiédnek viszont van, mindenféle híresség nélkül, nem keversz bele nem ide illő témákat csak azért, hogy többen olvassák a blogod, megmaradsz egyedinek, arról írsz, amiről szeretnél, annak a közönségnek, akit értékel. Ha megfogadod a tanácsaimat biztos vagyok benne, hogy színvonalasabb lesz a blogod, ugyanis szerintem megérdemli a figyelmet, már pusztán az üzenete miatt is. 

10/10

Összesen: 37/50

Remélem, nem bántottalak meg semmivel, és sikerült hasznos tanácsokat adnom. 

További kellemes blogolást!

Vivienn J.