Kritika #43 - Memories in the last seconds

Blogért katt

Design: Angyali. Ez a szó az első, ami eszembe jut, amikor ránézek a blogodra. Kellemes a szemnek, könnyed, olyan légies az egész. Egyszerű, mégis szép. Különösen tetszik ez a felhős hatás a fejlécnél, és hogy a lány olyan, mintha el akarna repülni. A cím alatt egészen szép és inspiráló az az idézet, viszont azoknak, akik nem beszélnek angolul, nem fog mondani semmit. Egyedül a sablon fehérsége zavarja a szemem, egy idő után kellemetlen volt olvasni. A világoskék vagy az a felhőhatás, ami a fejlécnél is megjelent, sokat segítene. A történet modulnál az a gif nagyon jó, és a fülszöveg is kellően rejtélyes és figyelemfelkeltő. A Menüvel egyetlen problémám van: túl kicsi. Lehetne nagyobbra venni az egészet és akkor sokkal szebben fog mutatni, ezen kívül pedig könnyebben olvashatóvá válnak a feliratok. Az Információ esetén az egyes pontokat egymás alá kellene írni, mivel így nagyon egybefolyik az egész. A gif itt is nagyon szép, teljesen harmonizál a bloggal. A modulokról összességében ennyit, az elrendezésük és a színviláguk, betűtípusuk rendben van. Nos, a Trailer nem rossz, de nem is kimondottan jó. Először is az egész túl gyors: mind a zene, mind pedig a felirat. Zenei aláfestésnek teljesen más hangulatú számot választanék, valami lassabbat, izgalmasabbat, ami fokozódik, követi a videó hangulatát. A zene meghatározó eleme az ilyen videóknak. A filmeknél sem véletlenül van soundtrack, hiszen érzelmi hatást kelt az emberben, ezáltal jobban beszippantja abba a világba. Ugyanez a helyzet a trailerekkel is. Ha nem találod meg a megfelelő számot, az agyoncsapja az egész hangulatát. Szerencsére ez még csupán határeset volt. Ezzel párhuzamosan a szöveg is túl gyors volt. Nem olvasok olyan lassan, viszont volt, hogy a végéről lemaradtam, mert már el is tűnt az egész. Ezt sokkal jobban ki kell számolni, hiszen az sem jó, ha túl rövid, ahogy az sem, ha túl hosszú. Számomra nem volt elég figyelemfelkeltő ez a videó. A Könyvborító tetszett, bár a "hátulján" lévő fülszövegben vannak vesszőhibák, de ezen kívül bárki is készítette jó munkát végzett. Igazából szinte ugyanaz, mint a blog fejléce, mégis más hatást kelt, ha könyvként nézzük. Én biztosan leemelném a polcról. 

Nem tudom, melyik pontba kellene írnom, szóval ide sorolom be: jobban kellene tagolni a fejezeteket. Mivel igen apró betűs, és nagyon egyben van az egész, nehezebben követhető és bántja a szemet. Tanácsolom a bekezdések használatát.

8/10

Történet: A prológus eléggé érdekes volt, hiszen egy nem mindennapi kiindulóhelyzetet adtál a történetnek. Elég figyelemfelkeltő volt, hiszen az olvasó fejében ott motoszkál a kérdés: Ha így kezdődik, mi lesz ez után? Az első fejezet ezt követően kissé furcsa volt, viszont kezdtem érteni, miért pont ott kezdted el, ebben pedig a cím segített. Ha csak a történet lenne ott, akkor nem biztos, hogy összeállt volna a kép. Az első fejezet viszonylag érdekesre sikeredett, felvetett néhány kérdést, viszont azt kell mondanom, hogy bizonyos dolgokat már előre látok. A kérdés, hogy bejönnek-e a jóslataim. Ha igen, akkor túl kiszámítható, ha nem, akkor nagyon jó munkát végzel majd. A második részben azt a jelet jó lett volna, ha leírod. Igaz, hogy van ott kép, de sokkal szebb, hogyha beleírod a történetbe. Lehet, hogy annyi lesz csak, hogy "egy elfelezett háromszög, közepén egy körrel (egyszerű megfogalmazásban)", de az olvasónak akkor is szabadabb élményt nyújt. Az idegen egyre érdekesebb lesz, az izgalom is fokozódik, hogy mi ez az egész. Okosan és lassan építed fel a történetet, nem sieted el. A harmadik fejezet volt eddig a legérdekesebb, főleg a vége a kis cetlivel. Kár, hogy csak ennyi fejezet van fent, ugyanis ez a rész volt az első, ahol azt mondtam "Következőt, most! Én tudni akarom!" Az alapkoncepció érdekes, jól fel van építve, rendesen fokozza az izgalmat. A baj csak az, hogy még mindig nem tudom, mi köré épül ez az egész, hiszen még csupán a harmadik fejezetnél tart a blog. Mindenesetre a lehetőség benne van, csak ki kell használni.

7,5/10

Fogalmazás: A fogalmazás egy olyan pont, ami vagy javít vagy ront egy jó történeten, bár sok esetben megvan az arany középút, amikor még élvezhető. A te esetedben nem mondanám, hogy egy aurea mediocritas, ugyanis kissé a negatív irányba tér el. És hogy mit is értek ez alatt: néhol kissé értelmetlen megfogalmazásokkal találkoztam pl. "Hát meghallotta" Gondoltam magamban, majd elhatározva magamat, hogy szóba elegyedek vele, felnéztem." Az a "magamat" szó nagyon nem kell oda, de nem ez volt az egyetlen ilyen mondat. Rengeteg szóismétléssel találkoztam pl. "Szerencsére ma nem kell tanulnom, mert pénteken már megtettem, tehát ma pihenhetek egy kicsit, és kiélvezhetem, hogy ma nem fog semmi rossz sem történni velem." Nem kell ennyiszer kiírni, hogy ma, hiszen ha egyszer már utaltál rá, később ez egyértelművé válik. A szóismétléseiddel az a baj, hogy vagy egy mondatban van túl sok, vagy 3-4 egymás utáni mondatba is beleírod ugyanazt a szót teljesen feleslegesen. Hiányolom a leíró részeket. A zuhanyzásról húsz sorban írsz (random szám), viszont nem jellemzed a lány környezetét és hasonló, érdekesebbnek tűnő dolgokat. Persze ezeket sem kell túlzásba vinni, hiszen a nyolcvanadik porszemcse az ablakpárkányon senkit nem érdekel, viszont akár egy egyszerű leírás is sokat hozzáadna a hangulatához. A szereplőgárdából eddig az a kislány volt egyedül úgy jellemezve, hogy el is lehessen rendesen képzelni. A fiúnak is csupán az arcát írtad le, de például sem a haja színét sem az alkatát vagy hasonló dolgokat nem ismerünk. Igaz, hogy az olvasóknak kell a szabadság, hogy maguk képzeljék el, viszont szerintem egységesíteni kell valamilyen szinten az egy-egy karakterről kialakuló képet. A sok felkiáltójeles mondat is zavaró. Egy-kettő felesleges, sokkal jobb lenne ponttal lezárni, mint például: "Viszont nem a padlóra érkeztem, hanem erős kezekbe!" A felkiáltójelet kiabálás, illetve erőteljes érzelmi kitörések esetén alkalmazzuk (ha valaki gondolatait írjuk le). Nálam ez a mondat egyik kategóriába sem illett bele. Ezen kívül, nem igazán szokás azt mondani, hogy "köszönöm a megmentést", inkább sima "köszönöm" vagy "köszönöm, hogy megmentettél". Összességében nagyon javaslom, hogy olvasd illetve olvastasd át az írásaidat, mielőtt kirakod, és figyelj oda a hibákra, amikre felhívtam a figyelmed. Hidd el, hogy sokkal jobb lesz utána.

6,5/10

Helyesírás: A helyesírásod már sokkal jobb, mint a fogalmazásod (ami szintén nem volt olyan vészes), azonban néhány hibát itt is találtam. Az első fejezetben például a sötétzöld egybe írandó, az orromba pedig két r, bár szerintem ez csak elírás. Helytelenül használod a helység-helyiség szavakat. A helység (i nélkül) települést jelöl, míg a helyiség (i-vel) szoba, terem, épület stb. esetén használjuk. Általános hiba, hogy sok a felesleges vessző pl. "Az ajtó kinyitásával, egy csengő csendült meg a fejem fölött, jelezve, hogy újabb vendég érkezett, eme családias és meghitt kis birodalomba." Ez a mondat helyesen: "Az ajtó kinyitásával egy csengő csendült meg a fejem fölött, jelezve, hogy újabb vendég érkezett eme családias és meghitt kis birodalomba." (voltak ennél durvábbak is, viszont ez volt az első, amit kimásoltam még az első fejezetből) A harmadik fejezetben ebbe a kis részletbe több hiba is vegyült, mindez egyetlen szóba: "hitetlenkedve néztem körbe a helyiségben...". Az ajtócsapódás szót egybe kell írni, illetve a "De akkor vajon ki csinálhatta." kérdő mondat, tehát az írásjel is legyen ennek megfelelő. A vessző hibákat és a helyiség-helység típushibát leszámítva talán ennyi volt, amivel találkoztam. Ha odafigyelsz és használsz helyesírás ellenőrzőt és/vagy átolvastatod egy jó helyesíróval, akkor ez is teljesen rendben lesz. Az elgépelés pedig még a legjobbakkal is előfordul.

8/10 

Egyediség: Bevallom őszintén, az eddig fent lévő három részből (+prológus) nem sok minden derül ki, így kissé nehéz helyzetben vagyok, ami ezt a szempontot illeti. Érdekes az alapkoncepció és látok benne potenciált, azonban néhol még csiszolásra szorul, hogy ne menjen el a sablon irányába (ugyanis jelen állás szerint megvan rá az esély). Megadom neki a voksot, innen már csak rajtad áll, hogyan csavarod a szálakat, hogy valami igazán egyedit alkothass.

8/10

Összesen: 38/50

Remélem, nem bántottalak meg semmivel, és megfogadod a jövőben a tanácsaimat.

További kellemes blogolást!

Vivienn J.