Kritika #46 - Shades of our life

(Blogért katt)

Elnézésedet kérem, amiért ilyen sokáig tartott a kritika megírása.

Design: Nagyon szép a színek árnyalata a blogodon belül. Igényes munka, és ez leginkább a fejlécre igaz. Habár nem vagyok alapvetően híve az oldalfejléceknek, a tiéd kivételes, mert nagyon ízléses és saját munka. A betűtípus is különleges, a szerkesztése briliáns, nincs nagyon rajta mit ragozni, ez így jó, ahogy van. Mindez a könyvborítóra is igaz, ötletes és mutatós megoldásokat alkalmaztál. Persze apróbb hibák azért előfordulnak rajta. Elsősorban a modulok sorrendjén változtatnék, méghozzá ilyen módon, fentről lefelé:

• Rólunk
• Oldalak   (Ide egyébként mindenképpen tennék egy külön oldalt, ahol összegyűjtöd az egyes fejezeteket, hogy az olvasóknak könnyebb legyen a tájékozódás a blogodon. Ez így, 2 fejezetnél még nem akkora probléma, de hidd el, ahogy nő a fejezetek száma, egyre jobban bele lehet keveredni majd.)
• Feliratkozók
• Milyen a blog? (szavazás)
• Látogatók
• Chat   (Itt a  bordó hátterű üzenetek írója nem látszódik, pontosabban a betűszín beleolvad a háttérbe, ezt mindenképpen állítsd át, mert így nem nagyon látni, ki üzent.)
• Cserék

Mint mondtam, ez nem akkora hiba, csupán egy javaslat, ami szintén az olvasók szemét kíméli. Ehhez adnék még egy ötletet: a fejezeteknél mindig használj egyforma betűméretet, de legalábbis egyforma betűméretet, mert sok bejegyzés után ez zavaró lehet. A trailer menüpontnál ajánlanám, hogy inkább illeszd be a videót a blogodba, mert a lustább olvasókra is kell gondolni, akik nem biztos, hogy külön lapon a böngészőben megnézik az amúgy nagyon hatásos és figyelemfelkeltő, rejtélyes trailert. Ezek kisebb javítanivalók csak; a blogod összképe igényes és szép.
8/10
 
Történet: Sem a fülszövegben, sem a prológusban nem viszed túlzásba az előzmények bemutatását, amitől elsőre nem teljesen világos maga az alapszituáció. Nekem ehhez sokat segített a Dorothy Blog Awardos bejegyzésedben a történetről írt tények. Jó ötletnek tartanám, ha ezeket valahogyan bele tudnád fogalmazni a prológusba, vagy legalább a fülszövegbe. Kicsit zavaros volt a prológus végén az anya és Lexie között a párbeszéd, ezt leszámítva pedig érdekes és különleges világot alakítottál ki ebben a 2 fejezetben is karaktereidnek, akikről még nem olyan sokat tudunk, de bízom benne, hogy ez változni fog. Ez elsősorban azért probléma, mert hasznos lenne, ha egy külön oldalon a menüben írnál pár gondolatot róluk, hogy megismerjük őket. Lexieről, mint főszereplőről sem rendelkezünk elég információval, ami viszont már nagyobb probléma, mivel nem tudunk vele azonosulni, és nehezebben tudjuk követni az eseményeket vele, illetve barátaival/segítőivel/sorstársaival.
7,5/10

Fogalmazás: A szókincsed nagyon tág, ez imponál, gyakran használsz benne régies szavakat, amik abszolút helyénvalóak, mivel a korszaknak megfelelő ez a stílus. Egy kis mínuszpontot le kell vonnom amiatt, hogy rengeteg benne az elbeszélés, és kevés benne a leírás. Az elbeszéléseken belül is sok a rövid, tényközlő, kijelentő mondat, ezeket érdemes összevonni őket egy kötőszóval. 
Amit mindenképpen tanácsolnék:
-Lexie, mi van veled? Nem veszed föl a telefont, nem voltál a tegnapi bulinkban....-Becca volt.
Ilyet ne! Sokkal szebb és kifejezőbb, ha egy hangulatfestőnek szánt szót raksz oda, ami egyben a helyzetre is utal, pl. mondta, közölte, hadarta, állapította meg, kérdezte stb.
7/10 

Helyesírás: Durva hibákat nem találtam, néhány vesszőhiba volt benne, de ez nem okozott nagy problémát amúgy. Ami zavaróbb: néhány helyen volt, hogy lemaradtak betűk, vagy írásjelek. Ez belefér, de közzététel előtt érdemes alaposan  átolvasni az egészet elölről.
9/10

Egyediség: A blogod mindenképpen egyedi, hiszen nem minden történetben olvasunk Északi Boszorkányokról, és Hegyessipkásokról. Annak ellenére, hogy kevés a leírás és eddig a fejezet, látszik, te alaposan megtervezted és átgondoltad ezt a világot, amit remélem, hogy sokkal jobban és részletesebben ki fogsz fejteni a közeljövőben.
9/10

Összesen: 39,5 /50

További sok sikert, feliratkozót és blogolással kapcsolatos élményt kívánok!

Fran Fisher