Kritika #36 - Without shadow

Blogért katt

Design: Kezdjük a fejléccel. A fejléc alapja tetszik, rejtélyes -amit én kimondottan szeretek- az egész egy kavalkád, ami zaklatottságot kelt, így illik a témához, a fontosabb részletek azonban mégis kivehetők belőle. Azonban vannak negatívumok is. Az elő a karakterek. A kivágásuk szép, azonban túl kicsik egy ekkora fejlécre.A másik, és jobban szembetűnő hiba a cím. A betűtípus szép, illik a fejlécre, azonban -akárcsak a szereplők- ez is túl kicsi. Sokkal de sokkal nagyobb betűkkel kéne ráírni, hiszen a cím meghatározó egy blog esetén. A lényeg, hogy feltűnő legyen és olvasható. Ez bár olvasható, de nem feltűnő. A fejlécnél javaslom, hogy a karaktereket és a címet szerkeszd/ szerkesztesd nagyobbra, és akkor rendben lesz. Az egyszerű szürke háttér a blognál nekem nagyon bejött. Nem túl sötét, illik a fejléchez és ami a legfontosabb: nem vonja el a figyelmet arról, amit olvasol. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy túlzsúfolt, csillivilli, kriksz-krakszos hátteret választanak maguknak, ami bizony nem tesz jót a történetnek, mert elvonhatja a figyelmet, bezavar a perifériába. A bordó csík is nagyon találó, ami elválasztja a lányeget a háttértől. A modulok elrendezése és külleme jó, a képes megoldások különösen tetszenek. A "Szereplők" oldal nagyon tetszett. A képek egységesek, illenek a designhoz és leírás is van. Ha a fejlécen elvégzed az apróbb módosításokat, egyetlen szavam nem lesz a design ellen.

9/10  

Történet: 

• A történet leírása azonnal megfogott! Komolyan, teljesen Vörös pöttyös könyv szaga volt a történetnek, és ha valaki körbenéz a könyvgyűjteményen a szobámban, szinte csak ilyeneket talál. A következő amit megnéztem a "Szereplők" oldal volt. A leírásukban azonnal szemet szúrt az a bizonyos "faj"-dolog a különös elnevezésekkel (amik közül 2t értettem meg elsőre, mit takar). Ez önmagában máris még kíváncsibbá tett. A trailerek szintén fokozták az érdeklődésem(bár az első évadé kicsit nehézkesen indult be). 

Az előzmények után a tényleges történet: 

• Első évad: Már az elején tele volt izgalmakkal, a 3. fejezet különösen sokkolt (nem fogok spoilerezni), olvasás közben már a körmeim rágtam (képletesen), hogy vajon mi lesz ebből. Az első pár fejezetben még nem igazán bontakozott ki a sztori fő irányvonala, témája, ám tetszett, hogy nem vágtál egyszerre a közepébe, mégis szinte minden fejezetben voltak elszórt utalások. Aztán a kilencedik fejezetben robbanásszerűen beindulnak az események. Végre kezdtünk belecsöppenni abba a másik világba, ami egyre inkább fokozta a kíváncsiságot. Arra azonban itt szeretném felhívni a figyelmed, hogy a 12. fejezet felétől más betűméretet használsz, és ez később más fejezeteknél is előfordul. Jó lenne ezt egységesíteni. Aztán az első évad 21. fejezetében hirtelen a szöveg háttere fehérre vált, ezt is jó lenne korrigálni. Visszatérve a történetre... A 14. fejezet hozta meg azt az átütést, amire vártam. Az a jelenet Rosenál nagyon jól fel lett építve, és rendkívül jól meg is lett fogalmazva, tényleg le a kalappal. Bár azt be kell vallanom, hogy az apa magyarázata nekem rettenetesen HP gyanús, viszont csak ez a kis része. Az különösen tetszett, hogy a főszereplő, Barbara, nem egy szélsőséges karakter. Nem lehet róla egyértelműen kijelenteni, hogy jó vagy rossz. Az olvasó van, hogy szimpatizál vele, és van, hogy elküldené melegebb éghajlatra. Amikor megláttam hogy azt a bizonyos unszimpatikus lányt Viviennek hívják, kínomban elröhögtem magam. Ez már nem az első blog ahol a nevem egy ilyen karaktert képviselt. Miért utálja mindenki ezt a nevet?  Bár ez nem von le a sztori értékéből semmit, csak gondoltam, megjegyzem. Attól a fejezettől kezdve az összes rész egyre izgalmasabb volt, így egyre több részt olvastam el egy nap, kíváncsian várva, hogy mi fog történni. Rettenetesen örültem, hogy az évad nem sablonos véget kapott. A befejezés igazán meghatóra sikeredett, de komolyan. Szerencsére olyan véget írtál neki, ami akár a tényleges végét is jelenthette volna, de magában hordozta a folytatás lehetőségét is. Mindenesetre én örültem a folytatásnak.
• Második évad: A Bevezetőnél Martin szövege nagyon tetszett! Az viszont meglepett, hogy az első évad Epilógusával folytattad. Elvégre, ha az ember olvas egy több évados blogot, valószínűleg elolvassa az előzőt is, hiszen anélkül nem biztos, hogy összeáll a kép. AZONBAN ez nem jelenti azt, hogy rossz megoldás. Azzal a bevezető szöveggel előtte ugyanaz a szöveg teljesen más megvilágításba helyeződik. Az első fejezetben nem értettem, hogy egyszer úgy írtál arról, ami Mattel történt, mintha már egy hete lett volna, előtte viszont éppen akkor történt meg. Nem igazán állt össze itt a kép, mintha eltelt volna x idő, hogy a fejezetet gépelted, és elfelejtetted volna visszaolvasni, hogy stimmelnek-e a dolgok. Aztán Barbara szemszöge egyre jobban tetszett ahogy olvastam. Sok kreatív elemet fedeztem fel benne, habár azt el kell ismernem, hogy voltak olyanok is, amik emlékeztettek egy-egy könyvre/filmre, de elenyészően. Persze teljesen egyedi és korábban soha nem látott dologgal előrukkolni nem könnyű feladat, mondhatni szinte lehetetlen. Amíg ennyire elenyészően találok benne ilyen elemeket, addig nem is igazán fog zavarni. A próbák eléggé morbidok voltak, viszont nekem tetszett, szeretem az ilyen dolgokat, ráadásul rendkívül izgalmasra sikeredtek Nagyon tetszett ez a két szemszöges megoldás. Nem mindig szeretem a több szemszöges blogokat, mert sokszor elkövetik azt a hibát, hogy egy-egy eseményt ugyanúgy leírnak, csak a másik szemén keresztül, ami eléggé unalmassá tette a sztorit. Azonban nálad szerencsére ez nem így van, a két különböző szemszögtől sokkal inkább izgalmakkal teli történetet alkotsz. Tényleg minden fejezettel egyre feszültebbé válik a történet, így az olvasó már alig várja a folytatást. Minden elismerésem.

10*/10

Fogalmazás: Nagyon szépen fogalmazol. Különösen tetszik amilyen részletességgel leírod a dolgokat. Tényleg élvezhetően írsz, és jó olvasni. Azt is kimerem jelenteni, hogy szinte már költői, könyvként is szívesen olvasnám az írásaidat. Ehhez nincs is több mondanivalóm, a pontszám önmagáért beszél. Csak egy apróságot jegyeznék meg: "az agyam mintha szivacsból volna" kifejezést akkor használjuk, amikor mindent gyorsan magába szív, mint a szivacs a vizet, nem pedig amikor semmit sem fog fel az ember. Aprócska megjegyzés, ez nem von le semmit az eredményből. 

10/10

Helyesírás: Előre elnézést kérek a soron következő nyelvtan óráért, de magyar faktosként kötelességemnek érzem felhívni a figyelmed a szemet szúró hibákra. Kezdetnek kiemelnék egy szó, ami nekem szemet szúrt. Ez pedig a vágyol. Ez helyesen vágysz. Ezen kívül pedig megfigyeltem, hogy néha nem teszed ki az n betűt a szavak végére. Pl. "Nem akarok rosszban lenni veled." Aztán a másik, ami zavart az evvel szó. Ez helyesen: ezzel, az avval, pedig azzal. Olyan szó a magyar nyelvben NEM LÉTEZIK, hogy "evvel/avval" (bocsi a nagybetűért, de az "evvel/avval" szavakkal engem meg lehetne ölni). Arra szintén érdemes lenne odafigyelni, hogy a függőbeszédnél kérdőjel helyett pontot írj. Ilyen pl. Azt kérdezte, hogy vagy? Helyesen: Azt kérdezte, hogy vagy. Ha kimondod hangosan, akkor rájössz, hogy ez valójában kijelentő mondat nem pedig kérdő, mivel a mondat elejét vesszük figyelembe a modalitás eldöntésekor. Emlékezel, helyesen emlékszel. Pár típushibára hívom fel a figyelmed, amikre felfigyeltem: a "nehogy" szót egybe kell írni. Az is feltűnt, hogy sokszor külön írod a kötőszavakat pl meg villantotta helyesen: megvillantotta. Aztán egy újabb "evvel/avval" szintű kifejezés. Fran apukája szokta ezt mondani, aki holland, hogy "nem van" a "nincs" helyett. Azonban kétlem, hogy te külföldi lennél, aki csak tanulja a magyar nyelvet, így igazán tudhatnád, hogy nincs olyan, hogy "nem-e van". Ez helyesen nincs-e. Vannak olyan szavak, amiket külön írsz, pedig egybe kéne. Hiába értelmes külön-külön az összes, a "dehogyisnem" egybe van, nem úgy, hogy "de hogy is nem" A számokat kétezer fölött írjük kötőjellel, tehát a "negyven-öt" helyesen egybe van "negyvenöt". A második évad negyedik részében rengeteg elírással találkoztam. Mintha a mondat közepén megálltál volna pihenőt tartani, és amikor újrakezdted nem olvastad volna vissza. Hidd el, az átolvasás rengeteget segít a helyesírási hibák, elírások kiküszöbölésében. Sokszor az ige nem volt egyeztetve az alannyal, ez átolvasással szintén kiküszöbölhető.

Az elején még szinte nem is voltak hibák, aztán ahogy egyre jobban belemélyedtem a történetbe, annál több hibába botlottam, és fokozatosan vontam le magamban érte a pontokat. A rossz helyesírás rontja a történet élvezhetőségét. Hiába tudod szépen megfogalmazni a gondolataidat, ha ilyen sok hibával, sőt, ismétlődő hibával találja szembe magát az olvasó. Egy kérdés többször is felmerült bennem olvasás közben:

Hidd el, nagyon hasznos találmány, csak egy gombnyomás a bloggeren vagy Wordben, megéri, a legtöbb hibádat ki lehet vele szűrni. Az átolvasás is rengeteget segít. 

7/10

Egyediség: Hasonló bloggal még nem találkoztam, számomra teljesen egyedi, még ha itt-ott akadnak is benne filmre vagy könyvre emlékeztető elemek. Csak így tovább, és remélem még sok hasonlóan jó és egyedi történettel állsz elő a jövőben.

10*/10

Összesen: 46+2/50

Sajnálom, eléggé sokáig tartott megírni, elvégre 2 évados, és rengeteg rész van fent, ami jó. Nem túlzok, ha azt mondom, ez lett az eddigi leghosszabb kritikám. Bízom benne, hogy volt erőd végigolvasni. Remélem nem bántottalak meg semmivel, és megfogadod a tanácsaimat. Azt hiszem a kritikát alátámasztja a feliratkozók száma, melyhez szerény személyem is hozzájárul.:)

További sikeres blogolást!

Vivienn J.